Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A gazdák és a gondolataikat közvetítő vagy átszűrő összeírok megélt történelme tehát nagyban kapcsolódott a földbirtokos életéhez, sőt értékrendjéhez is. Az urbáriumban összeírt gazdák emlékezetében, és talán a földesúréban is, az említettek alapján meghatározó lehetett a török ellen vívott végvári harcok időszaka, amelyre bátran emlékezhettek a törökök elleni harcban résztvevő Koháryaknak a birtokain. 7. A MEZŐVÁROSOK A magyarországi városfejlődés sajátosságának tekinthető, hogy e települések többsége a városiasodás sajátos fokán maradt meg a török uralom alóli felszabadulást követően is. A városok többsége ekkortájt mezőváros volt, amely kategória jogilag a falu és a szabad királyi város között helyezkedett el. A Koháry család birtokain is több mezőváros volt. A Koháryak Nógrád vármegyei, illetve a birtokigazgatás szempontjából hozzájuk tartozó Heves és Külső-Szolnok vármegyei városainak történelme viszonylag jól ismert. Számos tudományos és ismeretterjesztő munka dolgozta fel (Balassa)Gyarmat, Szécsény, Fülek, valamint Gyöngyös és Gyöngyöspata mezővárosok történetét. Ezek a tanulmányok azonban leginkább olyan várostörténeti kutatásokon alapultak, amelyek a település szűkén értelmezett történetére fókuszáltak, és a nagyobb összefüggéseket nem uradalmi, hanem vármegyei vagy országos keretek között találták meg. A jelen írás arra vállalkozik, hogy elhelyezze az említett Koháry-birtokok településhálózatában a földbirtokos család mezővárosait a török kiűzése utáni évtizedekben. Azokra a kérdésekre keressük a válaszokat továbbá, hogy milyen hatást gyakoroltak a Koháryak mezővárosaik népességére, gazdálkodására, valamint milyen szerepe és jelentősége volt a mezővárosoknak az onnan származó bevételek fényében. Nem kerülhető el a mezővárosok fejlődési sajátosságainak elemzése sem. A Koháryak vizsgált birtokai és a rajtuk lévő mezővárosok eltérő időben és különféle módon kerültek a földbirtokos családhoz, sőt némelyek idővel más birtokosok kezelésébe mentek át. Koháry I. István 1647-ben szerezte meg a Nógrád vármegyei szécsényi uradalmat és vele Szécsény mezővárost a Heves és Külső-Szolnok vármegyében húzódó gyöngyösi uradalommal, amelyhez Gyöngyös és Gyöngyöspata mezőváros tartozott. A Forgách család a három mezővárost 1724-ben váltotta ki a zálogból. Koháry I. István kezelésébe került 1657-ben a füleki uradalom és Fülek mezőváros is. Halála után, 1664-ben a füleki uradalmat fia, Koháry II. István vette át, aki I. Lipóttól sikerrel kérte a Báthoryak füleki birtokrészét. A Balassa Imre-féle divényi uradalomra a Zichy család kapott adományt, de bizonyos része mégis Koháry II. Istváné lett. Az egyik birtok a mezőváros nélküli 144
