Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
sősorban a szántógazdálkodásra alapozódtak, aminek munkaerőigényét mindenképpen a nagycsaládi termelő közösségek láthatták el a leghatékonyabban, hiszen a bérmunka helyett elsősorban a családtagok munkáját vették igénybe a parasztgazdák. Egyfajta relatív földbőség a három gazdaságtípus közül a nagyobb számú munkaerőt magába tömörítő nagycsaládoknál volt megfigyelhető. 6. A VÉGVÁRI KATONÁK ÉS LESZÁRMAZOTTAIK SORSA Előzetes célkitűzésünk szerint az urbárium alapján kívántuk bemutatni a Koháry-birtokokon összeírt végvári katonákat, leszármazottaikat és sorsukat. A forrás sajátossága azonban lehetővé tette, hogy az úrbéri összeírás segítségével bepillantsunk egy korszak logikájába, képet kapjunk a Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül követő korszak emberének a katonákhoz való viszonyáról.440 A katonák és a leszármazottaik a Rákóczi-szabadságharc után A Rákóczi-szabadságharc után készült urbárium adatait vizsgálva elmondható, hogy a névsorban szereplő 906 gazdának csupán elenyésző hányada volt az öszszeírás idején katona, esetleg valamelyik végvári katona leszármazottja. A vizsgált területen a 22 érintett összeírt gazda közül kettő számított aktív katonának, három obsitosnak, továbbá az egykori katonák férfivá serdült 17 gyermekét is a gazdák közé sorolták.441 A sok csatát megjárt Koháry II. István birtokán egyébként az összeírt gazdák apjának foglalkozása jobbára akkor vált lejegyzésre érdemessé, ha az katona volt. A gazdák esetében egyébként csak kivételesen jegyezték meg az apjuk foglalkozását, származását, de azt is jobbára akkor, ha az apa szabadmenetelű volt, vagy ha a gazda is az apja foglalkozását űzte. A Rákóczi-szabadságharcot követő esztendőkben készült úrbéri összeírásokban a végházi kötelezettségek, az esetlegesen harcba szólítható férfiak feltérképezésének gyakorlatias indoka is megjelenhetett. Mindennek fényében joggal feltételezhetjük, hogy a katonák és leszármazottaik minél teljesebb összeírására törekedtek az összeírok, ám azt kellett tapasztalnunk a forrás kritikai vizsgálata során, hogy csak a törökök ellen harcoló katonák lejegyzése lehetett a cél. Az összeírok a hallgatás ködébe vonták a magyarok ellen harcoló törököket és a II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldalán harcoló katonákat, akik pedig az urbárium felvétele idején a Koháry-birtokon éltek. 44,1 Szirácsik, 2007. 441 Szirácsik, 2007. 136
