Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A rendelkezésünkre álló forrás alapján bizonyítani nem tudjuk, ezért a továbbiakban sem számítjuk a katonák közé az 1716-ban szécsényi gazdaként feltüntetett Török Jánost, aki talán a török seregben szolgálhatott katonaként, hiszen „Jövevény, egri törökök féle” vök.4*1 Mindez azért is érdekes, hiszen jól tudjuk, hogy Koháry II. István éppen az egri törökök ellen harcolt nagy sikerrel. A forrásban tehát valószínűleg csak azokra a hadviseltekre tettek említést, akik a törökök ellen fogtak fegyvert. Biztosan nem tüntették fel azokat a katonákat sem, akik a Rákóczi-szabadságharcban a bécsi udvarhoz hű földbirtokos példájával ellentétben II. Rákóczi Ferenc államáért fogtak fegyvert. Az úrbéri összeírást összevetve különféle Rákóczi-kori iratokkal ugyanis azt tapasztaltuk, hogy az úrbéri összeírásban szerepelnek minden vonatkozó megjegyzés nélkül olyan gazdák, akik a fejedelem hadseregébe állva „kompromittálódtak”. Az I. Lipót által a „hűség eleven mintaképének” nevezett, s ezért a Rákóczi-szabadságharc idején még a birtokait is elvesztő Koháry II. István a szabadságharc után visszakapta javait, de nem találtunk utalást arra vonatkozóan, hogy a szabadságharcban részt vett katonákat megbüntette vagy elűzte volna. Az egykor a fejedelem oldalán harcoló katonák egy része az 1716-os urbárium idején is ennek köszönhetően élhetett a Koháry-birtokon. A „rebellisek” feltérképezése az úrbéri összeírásnak tehát nem volt célja, sem a megtorlás, sem pedig a potenciálisan hadra fogható, gyakorlott katonák megtalálása érdekében. A forrás e „hiányossága” ugyanakkor jellemzi a korabeli viszonyokat, segítségével ráláthatunk a szabadságharc utáni túlélés és túlélni hagyás logikájára, egy a bécsi udvarhoz hű földesúr és összeíróinak mentalitására. Az összeírásban tehát nem tettek említést arra vonatkozóan, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején ki milyen pártállású volt, ilyen listát nem is kért Koháry II. István. A nevek alapján azonban beazonosítható több személy, aki II. Rákóczi Ferenc híve lett, sőt olyan is, aki valamilyen tisztséget vállalt, vagy a császári és királyi seregek ellen harcolt. A Füleken élő Horváth Pál nemes is a szabadságharc idején a fejedelem oldalán küzdött, s csak 1710 novemberében tért vissza a császáriakhoz, a szécsényi Ficsor János pedig 1710 októberében. Az ugyancsak nemes Kecskeméthy Pál a Koháryak szécsényi birtokán élt a szabadságharcot követően. Kecskeméthy a fejedelem államához tartozó Nógrád vármegye szolgabírája volt 1707-től 1709-ig, miközben 1706 és 1709 között szécsényi alharmincadosként is tevékenykedett. A szécsényi Labancz Mihály 1705-ben Nógrád vármegye lovasságának zászlaja alatt harcolt a császáriak ellen alhadnagyként. A nemes Jánossy János, aki Bercsényi mellett ezereskapitány, majd parancsnok volt, 1716-ban a Koháryak szécsényi birtokán élt. 1726-ban nem tudjuk miért, de 25 forintot kapott földesúri parancsra. A korábban Rákóczi fejedelem oldalán harcoló, ám a szabadságharcot követően a Ko- 442 442 Szirácsik, 2007. 30. 137
