Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
gazdaságtípus átlaga kenderföld szántóföld irtvány szőlő rét hány kila vetés alá valók kapás szekér szénát termő özvegyi-0,80 0,08 0,92 0,52 egygazdás 0,07 2,82 0,72 1,44 1,28 nagycsaládi-5,39 2,06 2,61 2,86 összesen 0,06 3,15 0,90 1,60 1,50 III. 5. 8. 1-2. táblázat A családi gazdaságtípusokhoz tartozó állatok és átlaguk437 gazdaságtípus / db ökör ló tehén juh méh kecske sertés özvegyi 4 1 3 0 0 0 2 egygazdás 633 295 446 279 102 22 531 nagycsaládi 294 142 181 143 111 69 395 összesen 931 438 630 422 213 91 928 gazdaságtípus átlag / db ökör ló tehén juh méh kecske sertés özvegyi 0,16 0,04 0,12--0,08 egygazdás 0,85 0,40 0,60 0,38 0,14 0,03 0,71 nagycsaládi 2,13 1,03 1,31 1,04 0,80 0,50 2,86 összesen 1,03 0,48 0,70 0,47 0,24 0,10 1,02 A mezőgazdasági termelés szempontjából tehát a nagycsaládi termelő üzemek lehettek a legjelentősebbek a munkaerővel és a gazdasági javakkal való ellátottság tekintetében. A nagycsaládi termelő közösségek váltak egyébként a legvagyonosabb, legnagyobb mezőgazdasági üzemet vivő családokká tértől, időtől, etnikai csoportoktól függetlenül, hiszen a XVIII. században Gömör vármegyétől a Zichyek Nógrád vármegyei divényi uradalmán és a Koháryak vizsgált birtokain át Sárpilisig a legvagyonosabb paraszti réteg a nagycsaládos gazdákból került ki.437 438 Ügy tűnik, hogy a nagycsaládi gazdaság minőségileg eltérő üzemtípust jelentett a többi típusú gazdasághoz képest, ami elsősorban gazdasági okokra vezethető vissza.439 437 Szirácsik, 2007. 438 Andorra - Balázs - Kovács, 1984. 197.; Ila. 1938, 15.; Szirácsik, 2005., 82. 439 A nagycsalád, de tulajdonképpen a nagycsaládi gazdálkodás oka is erősen vitatott. A válaszok igen sokrétűek. A zadrugáról írva E. A. Hammel az eddigi magyarázatokat ekként csoportosította: történeti, evolúciós, funkcionális, pszichológiai, gazdasági okok, az elmaradott fejlődés velejárója, a szlávok hajlama a békés együttműködésre szemben a germán individualizmussal és agresszióval. Hammel a korábbi antropológiai kutatásokra hivatkozva utal arra, hogy a háztartások a Balkánon hasonlóak voltak az Európa más vidékein létezett összetett háztartásokhoz. Ám a nagycsaládot nem tartotta minőségileg eltérőnek a többi családtípushoz viszonyítva, hanem csak egy túlszaporodott családnak tekintette. (Hammel 1972. 335., 337.) A magyar tudósok a nagycsaládi szervezeti formát egy evolúciós folyamatba helyezték. A nagycsaládot autochton magyar jelenségként kezelte László Gyula, s nyomában Dienes István. Régészeti 134
