Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647-1731) - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 13. (Budapest, 2017)
III. A Nógrád vámegyei központú birtokok népessége és gazdálkodása
A helybelinek számító gyöngyöstarjáni Szőke Péter, a falu molnárja 15 éves fiával dolgozott, de sem állata, sem földje nem volt.318 Jól látszik tehát, hogy az iparosok nagyobb része házhellyel rendelkezett, tehát be tudtak kapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe, ám a zsellérek is vállalhattak munkát mások gazdaságában. E jelenség megfigyelhető volt a korabeli országban máshol is.319 A jövevény iparosok földhöz jutási lehetősége a helybeli társaikhoz, sőt a kizárólag mezőgazdasági termelésből élő gazdákhoz hasonló lehetett. A mezőgazdasági termelésbe való bekapcsolódás azonban annak is a jele volt, hogy a mesterségükből nem tudtak megélni. A mezőgazdasági termelés jó keresetkiegészítési lehetőség lehetett, esetleg akár nagyobb hasznot is hajthatott, bizonyára az utóbbi ok vezetett ahhoz, hogy két (balassa)gyarmati mesterember és a keszegi volt serfőző felhagyott korábbi mesterségével. Némely esetben megjegyezték, hogy a Koháry-birtokon élő gazda apja valamilyen mesterséget űzött. A jövevény szécsényi iparosok között már említett Mészáros János „apja is mészáros volt”, Nagy Ferencnek „kovács mesterember volt az atyja is”. Mindketten házhelyet kaptak Szécsényben, de folytatták apjuk mesterségét is.320 Akadtak olyanok, akiknek az apja valamilyen mesterséget űzött, mégis a vizsgált Koháry-birtokon kimondottan mezőgazdasági termelőkké váltak. Az adácsi Kovács Péter kovács a Komárom vármegyei Udvardról származott, „ahol is atyja szabad kovács ember volt”. Az 1714-ben Adácsra költözött Kovács Péternek két ökre, egy-egy lova és tehene volt, a településen a gazdák földjeit nem jegyezték le.321 A zsélyi Molnár András „atyja vándorló mesterember volt, maga vagyon 32 esztendeje, mióta a méltóságos úr keze alatt lakik”. Molnár 1716-ban tízéves fiával élt lA házhelyen.322 A jövevények egy részét tehát nem valamilyen mesterség gyakorlása vonzotta a Koháry-uradalmakba, hanem részint vagy teljesen a megművelhető földterület. A kereskedés lehetősége A Nógrád vármegyei újratelepített mezővárosok vásártartási joggal rendelkeztek. Nem minden vásár lehetett forgalmas, amint a szécsényi úrbéri összeírásban is megjegyezték a helyi négy vásár közül kettőről, hogy semmit sem értek: „a Szjent] Pál napi és a Sz[ent] György napi két vásárok a többihez képest meglehetősek, de a többi, akár azzal, akár anélkül”.323 Gyöngyös azonban figyelemre méltó soka-3I8Szirácsik, 2007. 138. 3,9 Faragó, 1985./2.18. 32i'Szirácsik, 2007. 25-26. 321 Szirácsik, 2007.115. 322 Szirácsik, 2007. 88. 323 Szirácsik, 2007. 34. 107
