Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
Tekintetel a magyar hazánk gazdasági velejére
áruló inasait elkergeti, szövőszékjei vesztég álnak és lovainak, melyeknek már nints mit vásárra vinni, mivel dolgok kevesebb, kevesebb eledelt is addatt?! -Böltsen tanítják már azt a régi oktatók és ujjabban eszünkbe hozta gróf Széchenyi is „nem fogyatkozásra, nem bőit vagy éhségre termet az ember”, nem az a munkásság és tudományok tzélja, hogy talán mint a Rousseaui ember négy kézlább mászszon és az erdőben tölgy makai élhessen - vagy ami maid anyi, hogy kevés és sovány ételei, vad bőrei takarónak, odvas fával lakássának megelégedjen de arra adott az jó Isten erőt és eszet, hogy az életre szükségeseket mennél bővebben, annak utánna a kelemeteseket és ha lehet, még a gyönyörűségeseket is megszerezni iparkodjon: így tehát a gazdának meg kell vívni a földel, elementumokal és a világ forgásaival derekassan nem kell elhagyni magát és megesmérvén a természet törvényeit azok foltatására, az ellenző okok pedig elhárítására férfiassal! ügyelni. - Bal álapotunk valóságos Okai tehát melyek gazdaságunk virágzását és előbbenyi évek iparkodásai gyümölcsözését haszonvételét most ellenezni látzatnak, nem mások lehetnek, mint hogy foglalatosságink belső egységét nem értjük, külső külömbségeire nézve pedig vagy gyakorlásában hibázunk, vagy félékenyek, kényesek, rendetlenek vagy lusták vagyunk. A gazdaság feje - legyen az egy majornak205 vagy egy domíniumnak206 ura - indító ereje annak minden foltatásában, tsak hogy azok annál együgüebbek [sic!], mennél kissebb azoknak kerekedése és úgy, valamint a közönséges tsévéskút, azon mechanica törvények szerint húzattatik, melyekbül a mesterséges óra holnappokig mozog és mutat; úgy a fő gazda - legyen az a birtokos maga vagy annak helytartója - kénszerétetik foglalatosságait úgy elrendelni, hogy alkottmányának mozgása tőle eredetét vévén, megint viszont reája hathasson és így annak haszna magára száljon, hogy czélját, gazdagulást elérhesse. így tehát minden ember és minden alkotmány fáradozása ezen könyen általiátható és megfogható eszmélkedésekben foglaltatik talpon ál és mind az élete tengelén rendessen forog és valóságának czélja tudnilik az 205 Major (latin szóval allodium)'. Ajobbágyi gazdálkodás korában, tehát a középkortól a 19. század közepéig a major szó a saját kezelésben lévő osztatlan földesúri birtokot jelölte. A major a földesúri kezelésben lévő termelő üzem a nagybirtokon, ahol földművelés és állattenyésztés folyt. A nagyobb uradalmakban több major is működött. 206 domínium - nagybirtok, uradalom. 59
