Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A gazdaság értelme és rendje általlában
proportiojáról127 a könyvíró böltsek Platóiul128 fogva Rousseauig129 130 sokat írtak és valóban álmadoztak is. Megbizonyítja a világ forgása tsak ezt az egyet, hogy a nagybirtokosnak jólbírása és bátorsága tsak a dolgozók munkásságából ered és így viszont, a dolgozó és munkás tsak akkor bírja magát jól, ha nagybirtokos vagyon, aki dolgát és munkáját illendőképpen megkiványa és megjutalmaza. El nem halgathatok it egy anecdotát. Ditsö emlékezetű Josef császár120 egy fabrikát meglátogatván, midőn annak birtokossá nem kevéss hiúságai néki azt mondaná „Sehr Gut Majestät, wie ich durch meine Fabrik arbeit dreihundert Menschen täglich zu Leben gebe,”131 mosolyogva feleltt „Ja, mein lieber? ich folge wie dreihundert Menschen täglich arbeiten, damit Sie... Baron leben können.”132 így tehát öszvekaptsolva lévén a földbirtokos léte a munkás és dolgos néppsége létével, azon ponttra jöttünk, melybül írásomba kiterjedni kívánok és a polgári Társaság gyökeres princípiumától fogva „do ut facias, facio ut des”133 az alkotmányok elrendeltetését „quid 127 proportio - Itt - a klasszikusokat idézve - a földtulajdonban való részesedés arányaira gondolhatott az író. - Később a földbirtok arányosításának célja annak megállapítása volt, hogy az egyes közbirtokosok milyen arányban részesedjenek a közös birtok és a hasznot hajtó jogok (italmérési, malom-, vám-, révjog stb.) jövedelméből és terheiből. (VARGA J., 2003-2006) 128 Platón (Athén, Kr. e. 427 - Athén, 347), filozófus. Az „Állam” és „Timaiosz” című műveiben párbeszédes formában a földművelők munkamegosztásáról, feladatairól is ír. 129 Rousseau, Jean-Jacques (Genf, 1712. június 28. - Ermenonville, Pikárdia, 1778. július 2.) svájci francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző volt. Legismertebb elmélete a „társadalmi szerződés”. 130 Josef császár- II. József (1741-1790). 1765-től német-római császár, 1780-1890 között magyar és cseh király. 131 „Az a nagyon jó Fenség, hogy én a gyáramon keresztül 300 embernek adok mindennapi megélhetést.” 132 „Igen, kedvesem, az én következtetésem pedig az, hogy miután Önnek 300 ember dolgozik nap mint nap... tehát báróként élhet.” 133 „Do ut facias, facio ut des. ’’Itt: Adok, hogy tégy, teszek, hogy adj! „Do ut des; do ut facias; facio ut des; facio ut facias”. Jelentése: „adok, hogy adj; adok, hogy tégy; teszek, hogy adj; teszek, hogy tégy”. Bartosságh kéziratában rendszeresen előfordul. A római jogra vezethető vissza. Itt az úgynevezett névnélküli szerződések (contractus innominati, innominat contracte) vagyis azok, amelyeknek nem volt különösen meghatározott jellegük és nevük (mint például a vételnek, megbízásnak, kölcsönnek, haszonkölcsönnek), amennyiben nem reálszerződések [Reálszerződés esetében a kötelem az átadással valósult meg. A reálszerződések körébe tartozik: a kölcsön, haszonkölcsön, letéti szerződés.] Julius Paulus - a 2. század végének és a 3. század elejének egyik híres jogásza-szerint négy formulára vezethetők vissza: „do ut des” - adok, hogy adjál azért valamit; „do ut facias” - adok, hogy tégy azért valamit; „facio ut des” - teszek, hogy adjál azért valamit; „facio ut facias” - teszek, hogy tégy azért valamit. A névnélküli szerződések különös jogi sajátszerűsége abban állott, hogy rendszerint csak akkor voltak perelhetők, ha a felperes a szerződést teljesitette. (PALLAS „Név nélküli szerződések” és „Reálszerződések” címszavak) 46
