Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A gazdaság folytatása, Tanátskozás
A birkatartás már sok tanátskozást nem kíván. - Ahol tsak lehet, ahol alkalmatos legelő vagyon, ott tartsunk birkát, de még legelő nélkül, télen nyáron istállón tartani próbálták - meglehet - de váljon nyereség válik é bélüle? a már más kérdés. Hanem milyent kellessen legnagyobb haszonal tartani? Originálist741 - Metist742 - vagy fejős Czigarát?743 az elsők közül Infantadost744 é vagy 741 originális - fajtatiszta, belterjes tenyészet 742 metis-merinó - „A francziák a finom electoral merinóból, amint az Spanyolországból bevitetett, nagyobb testű és hosszabb gyapjas állatokat tenyésztettek, mely irányt a rambouillet-juh képviseli. A rambouilletnak a franczia honi fajtával való keresztezéséből keletkezett a métis-merinó, mely most a franczia piaczokon a túlnyomó és melynek legjobb minőségű változata ismét aberrichoni juh. Ezen juhok, melyek gyapja középfinom, testük szépen alakult, jól kihízlalt példányok, nagy mennyiségben kerülnek a párisi piaczra”. Forrás: SELIGMAN, 1884 743 czigara juh - A ma is tenyésztett cigája juh régi névváltozata. (Cigára erdélyi juhfajta; tigaie; Zygayaschaf. Lásd ERDÉLYI SZÓTÖRTÉNETI, 1. kötet, 1975. 1176. p.) A Bánátban és Erdélyben elterjed czigara, cigára juh, mely testesebb, „némelyek véleményét is fel lehet itt hozni, mintha a’ Bolgárok magukkal hozták volna a Török földről ide a’ juhoknak ezen fajtáját, legalább a Bolgár Közönségeknél legnagyobb számban találtatnak az illyetén juhok.” I. Értekezések. 1. A Bánsági bolgárok hajdani és mostani állapotuk. (Folytatás.) In: Tudományos Gyűjtemény, 21. évf. 9. kötet, 1837. 33. p. 744 Az Infantados fajtanév később a Negretti elnevezéssel azonosult. Balásházy 1833- ban még önálló fajtaként említi. (BALÁSHÁZY, 1833. 16. p.) A posztógyapjas merinók fajtanevei között sok zavar és vitatkozás volt. Lásd erről BARTOSSÁGH, 1837; Negretti - „A korábban Infantadosnak (másutt Infantanda) nevezett tenyészirány. Ennek szülőföldje tulajdonképpen a Habsburg Monarchia volt, alapanyaga pedig azok a juhszállítmányok, melyeket Leon tartományból, főleg Negretti spanyol gróf nyájaiból Mária Terézia és I. Ferenc uralkodása alatt hoztak be. A negretti-merinók szilárdabb szervezetűek, valamivel nehezebb és zömökebb testűek, erősebb csontozatúak, korrektebb testalkatúak (izmos nyak és hát, dongás mellkas) voltak, mint az elektorál-merinók. Bundájuk tömöttebb volt, benőttségük pedig az elképzelhető legnagyobbfokú, amennyiben a fejet az orrig, a lábakat a körmökig, a hasat egész területén gyapjú nőtte be. Értéküket nem csökkentette volna az a körülmény, hogy gyapjújuk egy gondolattal csekélyebb finomságú volt, mint az elektoráloké, de hátrányukra írták egyrészt bundájuknak rosszindulatú, sárgás-barna, tömeges »zsír«-ját, másrészt azt a jellemző vonásukat, hogy egész testükön a bőr sűrű ráncokba szedődött, mi a bunda kiegyenlítettségét tönkretette, és ami a nyírást szerfölött megnehezítette. E két súlyos hiba az eredeti negretti-irány sírját is megásta. -Elektoralnegretti. A múlt század [1800-as évek] 3. és 4. évtizedében kezdett kialakulni egy új típus, mely a gyapjúnak - a piacon már különben sem kellőleg értékelt - nagyfokú finomságát ugyan feláldozta, de biztosította a szervezet kellő szilárdságát, és amely a bőr ráncoltsága helyett a test növelése útján iparkodott nagyobb gyapjúnyereményt elérni. így jött létre az elektoral-negretti típus, melyet újabban posztógyapjas merinó név alatt szoktak emlegetni”. BREHM, 1929-1933 175
