Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A gazdaság folytatása, Tanátskozás
szalmatöreken kitelel a gulya, nem kell neki fényes drága istálló, nem kell számos költséges tseléd. A swaitzer marha ellenben igazán és tökéletessen tarttva télennyáran kövér trágyát gyuit és ez az én tapasztalásom szerint az egyettlen tiszta haszna - botsánatot kérek, de akár mi czimeres szép Frisiai,736 akár Mürzthali737 tehenekel tele istálló legyen, gyönyörködve fogom azokat nézni, mulatni köztek nemkülömbben, mint a szép anglus kertbe - de ha feleségem nem maga feji és eteti teheneit, leányom maga nem viszi a városba a tejet - computatis computandis738 készpénzbéli hasznot Magyarországba a swaitzer marhából mái nappig nem tudok. - Volt magamnak elég szép, és drága pénzen adtam el nevendékjeit- negyven körmötzi aranyon fizették elő hassi üszőimet, vagy két esztendős bika borjúmat, soha se maradt visza egy eladandó darabom is - és mégis, másadszor mondom, jó tartás mellet, nyári téli igazi daikállásnál tiszta nyereség a swaitzerianak tsak a jó zsíros trágya. Mibül ál a haszna, ha sovány legelőre haitják, árendába adják drága pénzen szerzett Mária Einsidli739 originalis teheneit, ki-ki elgondolhatja, én tovább nem ereszkedek bele, mert „dificile est satyram nec dicere”.740 -kutyaherílösás (Hortobágy). A Kalokány, kolokány, kolokán szemléletes népi neve arra vezethető vissza, hogy a növény fogas, tüskés levelei közé nem jó bekeveredni. MÁCZ, 1955 736 Frisiai szarvasmarha. - A hollandiai Frízland területéről hoztak be tejelő típusú lapálymarhát, mely azonban az itteni röghatás eredményeként nem vált be, hamar leromlott. Fejlődése, nemesítése e tejelő típusú marháknak a 19. század második felében kezdődött el. 737 Mürzthali szarvasmarha. - A mürztali fajta szarvasmarha (Steyermark) volt az első, amit a 18. század végén behoztak, kitűnő tejelő, igás és hízómarha volt, nagy becsben állt Alsó-Ausztriában. Később nem volt azonban Európának olyan ismert fajtája, mely Magyarország egyik vagy másik birtokán fel ne tűnt volna. A cseh, morva, lavanttali, salzburgi, algaui, svájci, berni, fríz, angol fajták csaknem mindenütt megtalálhatók voltak a nagyobb birtokokon, különösen a Kisalföldön. Az állatállomány többnyire csupán magányos kolóniákat képezett az Alföldön - írta az 1867-ben tett vizsgálata után Dr. Heinrich Dietz, a bajor Közmunka és Kereskedelmi Államminisztérium részére. KÁDÁR, 1993 738 computatis computandis - számbavéve a számbaveendőket 739 Maria Einsiedeln (Svájc) több száz éves bencés kolostorával (és annak gazdasági művelő kisugárzásával) máig híres tejtermelő gazdaságairól, a havasi pásztorkodás (alpesi tehenészet) klasszikus földje. Ezek az originális tehenek feltételezhetően kiemelkedően bő tejelők voltak. 740 „Difficile est satyram nec dicere" - „Nehéz nem szatirikusán fogalmazni.” Decimus Iunius Iuvenalis (50 k. - 130 k.) római költő I. Szatírájának 30. sora alapján: „difficile est saturam non scribere.” (Nehéz szatírát nem írni.) LATIN LIBRARY 174
