Takáts Rózsa (szerk.): „A' gasdasági kormány - írta egy aradi” - 1830. Bartosságh József (1782-1843) kézirata a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban - Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 12. (Budapest, 2014)
A tisztség változásáról
A kormány elbotsaitja tisztjét vagy tselédjét - rósz magaviseleté miat - mivel nem tetzik - vagy reduktio659 szükségébül. Kétséget nem szenved valakit elbotsaitani, ha magát illendően nem visel. És ha a kormányozó ítélete alá magát megadja, elbotsaitatik és tsendessen elvégeztetik a dolog, de ha nevezetes tsalárdság, törvénytelen tselekedetek vágynak kérdésbe, vagy ha a tiszt vagy tselédnek ravasz vagy fénvesztő iparkodásátol tartani kell, az igazság, a konnány közbizodalma és a példatétel megkíványa, hogy az világossan és törvényessen megtörtényen és az ítéllő szententzia illendő végét szabja az egész álapotnak. Ha pedig a tiszt és tseléd tsak nem tetzik, szint az az igazság megkíványa, hogy az elmozdítása jó idővel előbb néki tudtára adattassék és az illendő ajánló levél, megérdemlett attestatum660 kiszolgáltasson, lehet még a magyar nemesi szelemtől is kívánni, hogy valamelyes jutalomal engesztelje tisztje vagy tselédje kelemetlen sorsát, mert bizom könyü valakitől a kenyeret elvonni, de bezeg nehéz most szerezni. Minden esetre i Ilyen történet az érdeklő személynek nem szerentse és a törvény könyvünk úgy elrendeli, mint a vallásunk tartja „Afflictis non est addenda afflictio.”661 „Reductio” ez a rettentő szó, amely Európán keresztül az anglus parlamentomtól és frantzia uj király „Czivillisté”-től662 fogva egész a magyar gazdaság sistemáig - Istenem! - de külömbb módon hangzig! [sic!] Ott száz és száz katonatiszt, ki vérét fél élete által ontotta, életét 659 reductio - kisebbítés, leépítés 660 attestatum - hatósági írásos bizonyítvány 661 „Afflictis non est addenda afflictio. ” - „Aki sanyarú helyzetben van, annak nem szabad még fokozni a nyomorúságát.” 662 Civiliste - polgári jog, vagy droit civil - magánjog, magánjogi kódex, törvény. Az 1830. július 27-29-i francia, ún. júliusi forradalom Orléans-i Lajos Fülöpöt (1830-1848), a nagypolgárság jelöltjét juttatta trónra. Az 1830. évi alkotmányos charta kibocsátásával Franciaország alkotmányos monarchia lett. A régi főnemesek, az ultraroyalisták és az egyház képviselői kiszorultak a politikai vezetésből. Helyükbe a pénzarisztokrácia tagjai, a bankárok mellett liberális birtokosok, miniszteri és egyéb fontosabb hivatali funkciókba jogászok, értelmiségiek, hivatásos politikusok léptek. A helyi előkelők mellett, helyi vonatkozásban szerephez jutottak a gazdag parasztok is. Az új rendszer tehát polgáribb és liberálisabb volt a korábbinál. A nemzetgyűlés hatalma megerősödött. A cenzus leszállítása után a választók száma közel kétszeresére: 100 ezerről 200 ezerre emelkedett, mely még így is igen alacsony volt. A „polgárkirály” uralkodása idején bontakozott ki az ipari forradalom Franciaországban, ami nagy tömegek nyomorához vezetett. • 158
