Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

A homlok profilvonala és egy tehén (T. 64.09.) koponyájánál a bal oldali orri nyúlvány hossza közepes, a jobb oldali rövid. Az őstulok és a „visszatenyésztett őstulok" is közepesen hosszú orrnyúlványú. Nemek és életkorok szerint sem lehet csoportosulást megfigyelni. Bilton

178 és Duerst

179 szerint a brachyceros típusú koponyákra a rövid orri nyúlvány a jellemző. De Duerst, Grigson

180

, valamint a fenti szürkemarha-koponyákon végzett vizsgálatok is azt igazolják, hogy ez nem tipikus brachyceros tulajdonság, valamint azt, hogy kialakulása nemtől, életkortól független. 2. Oldalnézet (norma lateralis) A koponya median-sagittalis profilvonala A koponya mediansagittalis profilvonalát az orrcsont alsó (oralis) végétől (Rh.) a fejélhez (A.), majd onnan az öreglyuk (foramen occipitale) felső pontjáig (O.) húzott sagittalis egyenes alakítja ki. Ez a profilvonal két szempontból lehet érdekes. Egyrészről, a homlokcsont lefutása, másrészről a koponya tarkójának homorúsága miatt mutat jellegzetességeket. A homlokcsont lefutását a homlokprofillal, a tarkói rész lefutását a tarkói profilvonallal jellemezzük. 178 Bilton, 1962. 179 Duerst, 1899, 63. 180 Grigson, 1976,123. 18/2. kép: Lejtős homlokprofil 18/1. kép: Egyenes homlokprofil