Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése
A) A koponya felső vagy homlokprofilvonala A koponya homlokprofilvonala (Rh.-A./Op.) az orrcsont alsó vége (Rh.) és a fejéi között (A./Op.), különböző lehet (15. ábra) 1. Egyenes: ha a fejéi (A./Op.) és az orrcsont alsó vége (Rh.) közötti homlok-orri felület azonos magasságban van. A homlokcsont és az orrcsont vonala vízszintes. A homlokcsont és az orrcsont találkozásánál kisebb mélyedés látható (15/1. ábra). 2. Lejtős: ha a fejéi (A.) szintjétől az orrcsont alsó vége (Rh.) alacsonyabban van. A homlok-orri felület vonala - orálisan - előrefelé lejt. A homlokcsont és az orrcsont határán lévő kisebb mélyedés itt is megtalálható (15/2. ábra). Az orrcsont lehet lejtős és egyenes is. 3. Domború: ha a homlokcsont vonala a fejéi (A.) és az orrcsont alsó vége (Rh.) között változó mértékben domború, az orrcsontok azonban vízszintesek (15/3. ábra). A koponyák nagy része az egyenes és a lejtős csoportba tartozik. Mindkettőnél kezdődhet a fejéi egy sekélyebb búbbal, de többnyire vízszintes. 36 koponya 181 (48%) homlokcsontja egyenes (18/1. kép), néha az orrcsont kicsit magasabbra emelkedik. 36 koponya 182 (48%) homlokcsontja lejtős (18/2. kép). Mindössze három koponya (4%, T. 53.1680., Ö. 53.1725., Ö. 53.1729.) homlokcsontja domború. Mindhárom koponya a századelőről származik. A homlok profilvonalának nemek szerinti elkülönülése jól megfigyelhető. Az ökörkoponyák nagy részének a homlokcsontja egyenes, mindössze 5 ökörkoponyáé lejtős. Tehenek mindkét csoportban előfordulnak, de gyakoribb a lejtős homlokprofil. Bikáknál egyforma mértékben fordulnak elő az egyenes és a lejtős homlokú koponyák. Az őstulok és a „visszatenyésztett őstulok" profilvonala egyenes. B) A koponya tarkói profilvonala A koponya tarkói profilvonalát a fejéi (A./Op.), majd onnan az öreglyuk (foramen occipitale) felső pontjáig (O.) húzott sagittalis egyenes alakítja ki. Ez a profilvonal a koponya tarkójának homorúsága miatt mutat jellegzetességeket. A koponya tarkói részét több csont alakítja ki (részletesebben lásd hátulnézet nyakszirtcsontnál). A koponya tarkói profilján a homlokcsont (os frontale), a falcsont (os parietale) és a nyakszirtcsont (os occipitale) alakulása rendkívül változatos (16. ábra). C. Grigson különféle tarkói profilokat különböztetett meg, melyeken a homlokcsont és a falcsont egymással különböző szöget zár be 183 . Az általa végzett vizsgálatokban konkáv falcsontot csak Jersey teheneknél talált. A jersey fajtánál a homlokcsont rendszerint erősen búbos, hullámos lefutású. A magyar szürke marhákon a tarkói profil homorú, ritkán egyenes, de sosem domború. A legömbölyödő torus frontalis függőleges falú peremet képez a fal181 Egyenes lateralis profil: 3 bika, 17 ökör, 16 tehén: Ö. 53.152.3., Ö. 53.1722, ö. 53.1724, Ö. 64.01, Ö. 64.02, Ö. 64.03, Ö. 64.04, Ö. 64.05, Ö. 64.08, T. 64.09, Ö. 64.10, Ö. 64.12, Ö. 64.13, Ö. 64.14, Ö. 64.15, Ö. 64.16, T. 64.18, T. 64.21, T. 64.22, Ö. 64.23, T. 64.27, B. 65.06, T. 65.12, T. 65.15, T. 65.18, Ö. 65.19, T. 65.23, T. 65.24, T. 66.128, T. 66.129, T. 66.149, B. 67.16, B. 70.64, T. 73.18, T. 73.28, T. 73.29. 182 Lejtős lateralis profil: 2 bika, 6 ökör, 28 tehén: T. 53.1726, Ö. 64.06, T. 64.07, T. 64.11, T. 64.17, T. 64.24, T. 64.25, T. 64.26, Ö. 64.28, Ö. 64.29, T. 64.30, T. 65.07, T. 65.09, T. 65.10, T. 65.11, T. 65.13, T. 65.14, T. 65.15, T. 65.16, T. 65.21, T. 65.22, B. 65.27, T. 65.52, Ö. 66.151, T. 67.15, B. 71.12, Ö. 73.16, Ö. 73.17, T. 73.19, T. 73.20, T. 73.21, T. 73.22, T. 73.23, T. 73.24, T. 73.25, T. 73.26, T. 73.27. 183 Grigson, 1976, 116-121.
