Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei
A szarvasmarha-koponyák leírásánál és összehasonlításánál ezek az alapvető koponyanézetek. 49 J. U. Duerst a hosszúszarvú szarvasmarhák koponyáit a koponyaalkotó csontok alakjával, formai változásaival jellemezte. 50 A szürkemarha-koponyák esetében 48, az állkapcsoknál 23 csonttani és részben ún. „nem mérhető" anatómiai bélyeget hasonlítottam össze. A részletes adatok felvétele és dokumentálása után az értékelésnél ezek közül csak az öszszehasonlítható legfontosabbakat vettem figyelembe. A koponyákat egyenként jellemeztem, a jellemzőkről rajzokat készítettem, majd a nem mérhető adatokat is csoportosítottam. A kraniológiai leírásokat összevetettem C. Grigson 51 , J. U. Duerst 52 és H. Bohlken 53 , valamint C. Keller 54 , L. Rütimeyer 55 és M. Wilckens 56 primigenius típusú koponyajellemzéseivel. A koponyajellemzőknél a nemek szerinti elkülönüléseket jeleztem, és összehasonlítottam W. Schleger 57 eredményeivel. Mivel a szarvalakulásokról már több publikáció 58 is megjelent, a szarvak részletes ismertetésétől eltekintek. A katalógusban jeleztem az egyed szarvformáját és színezettségét. A koponya- és az állkapocsméreteket táblázatba foglaltam (18-22. táblázat) és nemek szerinti megoszlásban diagramon ábrázoltam (1-2. diagram). Meghatároztam a szélső értékeket és kiszámítottam az átlagokat (16-17. táblázat). A táblázatban nemek, majd leltári szám szerinti sorrendben követik egymást az adatok. így az azonos években a múzeumba került egyedek egymás mellé kerültek. Erre azért volt szükség, mert elképzelhetőnek tartottam, hogy az évek során változtak az állatok testi tulajdonságai, és így a különböző évtizedekből származó koponyák méretei között különbség jelentkezhet, ami a diagramon rögtön szembetűnik. A nemek szerinti elkülönítés megkönnyítése érdekében az egyes méretek között allometrikus diagramokat is készítettem (2. diagram). Megállapítottam, hogy a nemek között melyik tulajdonságoknál van a szó hétköznapi értelmében szignifikáns különbség. Ezek alapján az ismeretlen nemű egyedek koponyáit besorolhattam a tehenek közé. A koponyaméreteket összehasonlítottam Reményi K. András kraniometriai méreteivel, 59 valamint a Tormay Béla által közölt méretadatokkal 60 (13. táblázat). A koponyajellemzőket és indexeket pedig J. U. Duerst hosszúszarvú 61 , L. Rütimeyer, M. Wilckens és C. Keller 62 primigenius típusú szarvasmarha-koponyajellemzőivel és Wilckens koponya indexeivel vetettem össze (14. táblázat). A szarvcsapok méreteinél Vörös I. 63 és H. Bohlken 64 adatait is figyelembe vettem. A különböző koponyaméretekből készített diagramok elemzésekor megfigyelhető volt, hogy egyes koponyacsontok alakváltozásaiból, méreteiből az életkor M Grigson, 1976. 50 Duerst, 1899. 51 Grigson, 197, 1975, 1976. 52 Duerst, 1899. 53 Bohlken, 1962. 54 Keller, 1905. 55 Rütimeyer, 1870. 56 Wilckens, 1885a, 1885b. 57 Schleger, 1959. 58 Tormay, 1877; Wellmann, 1923; Bodó, 1968; Bodo - Reményi, 1968; Szőllősy - Takács - Ernst, 1994; Pócz, 2002. 59 Bodó-Reményi, 1986. 60 Tormay, 1877. M Duerst, 1899. a Rütimeyer, Wilckens, Keller. 63 Vörös, 2004. M Bohlken, 1962.
