Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)

VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei - 1. A szürkemarha-koponyák általános kraniológiai jellemzése

szerinti változás is rekonstruálható. A kartonokon szereplő életkor-meghatározás egy része nem megbízható. Ezért csak azoknál az egyedeknél vettem figyelembe a karton adatát, amelyeknek az életkorát a születési ideje igazolta, illetve a fogváltása, fogkopása alapján számolt fogkora megegyezett a kartonon jelölt életkorral. Csak a teheneknél találtam annyi megbízható adatot, hogy az életkor szerinti méretváltozás is vizsgálható legyen (3. diagram). Nem vettem figyelembe a kifejlett egyedek méreteinek átlagszámításánál egy 2 éves bika (B 65.27.1-2.) méreteit, mivel a másik 4 egyed idősebb, kifejlett (9-12 éves) tenyészbika volt, és így valósabb értéket kapunk. A nemek szerinti és az allometrikus diagramokon azonban a 2 éves bikát is jelöltem. VILI. A SZÜRKEMARHA-KOPONYÁK ÁLTALÁNOS KRANIOLÓGIAI JELLEMZÉSE 1. Felülnézet (norma frontalis) A szarvak-szarvcsapok (processus cornualis) A koponya feltűnő ékessége a hosszú, általában vastag szarvpár. A szarvcsapok hossza, állása, falvastagsága szoros kapcsolatban áll az állat nemével. A bikák szarvai közepesen hosszúak, bázisátmérőjük nagy; a tülök vastag, nehéz, a vége hosszan tömör. A szarvcsapok erősek, vastag falúak, felszínükön mély hosszanti barázdák húzódnak. A szarvcsap töve megvastagodik, kissé ellaposodó, rajtuk erős, széles korona (corona processus cornualis) alakul ki. A szarvcsap harántmetszete a csontlerakódások miatt oválissá, ventralis irányban lapította válik (6/1. kép). A tehenek szarvai közepesen hosszúak, bázisátmérőjük kisebb, a tülök vékonyabb falú, könnyebb. A szarvcsapok kevésbé barázdáltak, falvastagságuk közepes, tövükön a korona kevésbé kifejezett. Az ökrök szarvai hosszúak, bázisátmérőjük igen nagy, a tülök vékony falú, könynyű, a tülök vége röviden tömör. A szarvcsapokon barázda nincs, vagy igen sekély. A szarvcsapok fala vékony, gyakran papírvékonyságú, tövükön korona nem, vagy alig alakul ki. A szarvcsap harántmetszete általában kör alakú, szélessége kissé nagyobb, mint a magassága. A szarvcsap-bázisok szélesség- és mélységméreteinek aránya: a bikáknál - átlag 1,04, a szélső értékek 0,78-1,2; az ökröknél - átlag 1,07, a szélső értékek 0,83-1,45; a teheneknél - átlag 1,09, a szélső értékek 0,87-1,24. Az őstulok koponyáján ez az arányszám 1,06. Ezekből az arányszámokból jól látható, hogy a szarvcsapok alakja nem teljesen kör alakú, inkább kissé ovális. Általánosságban a 86 koponyáról elmondható, hogy a szarvcsap/szarvtő harántmetszete 68 (79%) egyednél „fekvő ovális", azaz a szélessége kissé nagyobb, mint a vastagsága, és 18 (21%) egyednél épp fordítva „álló ovális", a vastagsága kissé nagyobb, mint a szélessége. Megfigyelhető volt azonban, hogy a báziskeresztmetszet alakját a szarvállás, illetve bikáknál a korona kialakulása erősen befolyásolhatja. A szarvakat állásuk, formájuk alapján különböző típusokba sorolják. A bikák esetében a szarvállás egyöntetűen táblás (6/1-2. kép), ritkán tülkös. A két szarvállásban csak annyi a különbség, hogy a tülkös terpesztése valamivel szűkebb.

65 65 Bodó, 1968, 39.