Kőrösi Andrea: A magyar szürke marha kraniometriai jellemzése. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 11. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2008)
VII. A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei
VIL A szürkemarha-koponyákon végzett kraniológiai és kraniometriai vizsgálatok eredményei A szürkemarha-koponyák és állkapcsok leméréséhez von den Driesch módszerét (1976) alkalmaztam. A méretek felvétele tolómérővel, tapintókörzővel és mérőszalaggal történt. A szarvtövek körméretének és a szarvak hosszának méréséhez rafiaszalagot használtam fel. A mérőpontokat és méretfelvételeket az 1-4. ábra mutatja. A lemért 78 koponyából és 32 koponyatetőből 108 magyar szürke marha, 1 foszszilis őstulok és 1 „visszatenyésztett őstulok" egyedé. A koponyákon egyenként 54 méretet vettem fel (7. táblázat). Néhány koponya esetében a teljes méretsort nem lehetett lemérni. Előfordult, hogy a szarvcsapra a tülök olyan szorosan rászorult, hogy nem lehetett lehúzni róla. Emiatt a 42., 43., 44., 45., 46. és 47. méreteket nem lehetett lemérni. Néhány esetben a koponya bizonyos részei hiányoznak, pl. az állközötti csont letörött, vagy az agy vizsgálata céljából a koponya agyalapi részét kivágták. Ilyenkor a hiányzó méretet kihúztam. A különböző helyen történt koponyaszétvágások miatt a koponyatetőkön eltérő számú (5-16) méret felvételére volt lehetőség. Általában a szarvak méreteit, a homlokcsonthoz és a nyakszirti régióhoz kapcsolódó néhány méretet tudtam lemérni. A koponyák oszteológiai jellemzésénél egy szürkemarha-koponyával kevesebb állt a rendelkezésemre, ezért általában 75 koponya adatait összesítettem, és külön jeleztem az őstulok, illetve a „visszatenyésztett őstulok" koponyajellemzőit. Ahol lehetett, pl. fejéi alakulása szemből és hátulról, ott a koponyatetők jellemzőit is figyelembe vettem, ebből kifolyólag a különböző jellemzőknél eltérő számú adatok szerepelnek. Ezt az adott jellemző leírásának elején mindig jeleztem, majd a koponyatetők és koponyák adatai összevontan koponya megnevezés alatt szerepelnek. A szövegben az egyes egyedek azonosításához a leltári számoknak csak az első két egységét (az évet és az egyedet) adtam meg. A katalógusban és a táblázatokban az egyedek - függetlenül attól, hogy a koponya vagy az állkapocs méreteiről van-e szó - teljes leltári számukkal szerepelnek. A szövegben, a hivatkozásokban és a lábjegyzetekben a nemek egyszerűbb jelölésére a leltári szám előtti betűjelet alkalmaztam: bika (B), tehén (T), ökör (Ö). Az őstulok (ŐT) és a „visszatenyésztett őstulok" (VŐ) leltári száma előtt is betűjeleket használtam az azonosítás megkönnyítése céljából. A mérések megkezdése előtt a koponyákat nemek szerint csoportosítottam. A koponyák kraniológiai-oszteológiai leírásakor a négy fő nézőpontból - felül-, oldal-, hátul és alulnézetből - jellemeztem a teljes koponyát, majd külön-külön az egyes koponyaalkotó csontok formáját is meghatároztam. A koponyacsontok jellemzéséhez főként j. U. Duerst 46 , Zimmermann Ágoston 47 és Kovács Gyula 48 anatómiakönyvét használtam fel. Duerst, 1943. Zimmermann, 1939. Kovács Gyula, 1958.
