Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
A szaksajtó szerepe és a helyes védekezés körül kibontakozó vita A minisztérium által felkért szakértőknek a pancsovai filoxéragócpont kiirtása körüli vitája jól jellemezte a filoxéra megjelenésétől megrettent magyar szőlőbirtokosság helyzetét. A filoxéra természetének és a védekezés leginkább hatékony lehetőségeinek kérdésében a szőlőbirtokosok ugyanúgy, mint a szakemberek megosztottak voltak. Pedig nagyobb odafigyeléssel és szervezettséggel öt év alatt már előrébb tarthattak volna. A filoxéráról szóló első magyarországi híradás ugyanis 1870-ben a Királyi Magyar Természettudományi Társulat lapjában, a Természettudományi Közlönyben jelent meg. 1872-ben ugyanitt közölték a kártevő első tudományos leírását is Kriesch Jánosnak, a budapesti műegyetem tanárának tollából. Kriesch vázolta a filoxéra európai megjelenésének körülményeit, ismertette a kártevő felépítését, természetét és életmódját, leírta az általa okozott szőlőbetegség tüneteit és az ellene ajánlott védekezési módokat, valamint felhívta a figyelmet az amerikai szőlőfajták (!) jelentőségérc. 47 A következő év, 1873 során a szaklapok rövid híreikben folyamatosan beszámoltak a kártevő európai terjedéséről, sőt a Borászati Lapokban több, a kártevő elszaporodásának okát kereső publikáció is megjelent. A szaklapokon túl a nagyközönség figyelmét először az Erdélyi Gazda 1873. február 21-én megjelent számában közölt „komoly figyelmeztetés" hívta fel a közelgő veszélyre. Egy évvel később, a kártevő klosterneuburgi pusztítása nyomán felélénkült érdeklődés miatt, a Földmívclési Erdekeink közölt Máday Izidor tollából egy, az addigi ismereteket összefoglaló vezércikket, melyben a cikkíró a franciaországi pusztítás nagyságát is ismertette. Ezután több rövidebb tudósítás is megjelent a lapban a klosterneuburgi helyzetről, melyekben ismételten felhívták a magyar szőlősgazdák figyelmét az Ausztriából származó szőlővesszők fertőzöttségénck veszélyére, s hasonlóképpen informálta olvasóit a Borászati Lapok is. 48 Az 1874. év legfontosabb tudományos felfedezése a filoxérával kapcsolatban az volt, hogy egyértelművé vált: a kártevőnek szárnyas alakja is van. Ez a felismerés - mint láttuk - döntő hatást gyakorolt a védekezésről alkotott szakvéleményekre, és a pancsovai szőlők kiirtásának megkezdéséhez vezetett. A legnagyobb reményeket azonban a szénkéncgezéssel való védekezés felfedezése keltette, amiről szintén beszámolt a Borászati Lapok. „ A phylloxéra napjai megszánd álvák! - ezen szavak hangzanak most, mint örömkiáltás Paris utczáin. Az elmúlt hó utolsó napjaiban Dumas vegyész azon közlést tehette a köztársaság elnökének, hogy azon kísérletek, amelyeket a múlt nyár elejétől a pusztító rovar leküzdésére irányzott, teljesen sikerültnek tekinthetők. (...) Nem szükséges hozzá egyéb, mint bizonyos arányban szent, ként és kálisót összevegyíteni. (...) A phylloxéra-bizottság (...) ezek után nagy mérvű kísérleteket eszközöltetett a baj által meglátogatott déli országrészeken. (...) Dumas úr különböző gyárakban 3000 kilogramm alkalikus kénszénvegyületet készíttetett, mely a kiküldöttek között szétosztatott. Ma már ismeretesek ezen munkálatok eredményei. A szőlő egyátalán nem szenved, sőt gyakran nyer a szilárd és oldott sókkali érintkezés által, míg puszta közeledésük halálosan hat a rovarokra.'^ 9 A reményt keltő franciaországi hírek ellenére, a kártevő klosterneuburgi megjelenése, elterjedése, majd a fertőzött telep teljes megsemmisítése nyomán, felbolydult a magyar szőlőbirtokosság, bár a filoxérának szénkéneggel való sikeres irtásáról később már innen is hírek érkeztek. 50 Tudósaink között pedig a vész pancsovai jelentkezése után - a minisztérium által 47 Természettudományi Közlöny, 1872. március 287-290. p. (a továbbiakban: T. K.) 4H F. É. 1874. november 9. 125. p., 219. p., F, É. 1874. november 30. 389. p., B. L. 1874. november 10. 249. p., B. L. 1874. november 25. 259. p. 49 B. L. 1875. május 10. 115. p. Bár Dumas végül nem kapta meg a filoxérairtó szerre kitűzött jutalmat, kísérletei jelentették a szénvegyületekkel folytatott, később eredményessé vált kutatások kezdeteit. 50 B. L. 1875. június 25. 143. p.
