Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)
su immúnis homokterületen létrehozott telep badacsonyi, kővágóörsi, meszcsgyöröki, gulácsi és balatontóti gazdák számára jelentette a szőlőtermesztés érjrakezdésének lehetőségét. A Balaton környéki telepítéseket Széchényi Imre telepítési kormánybiztos irányította, aki a szőlőműveseknek az északi partról a déli partra való szállítását egy a minisztérium által vásárolt komppal oldotta meg. 247 A kezdeti nehézségek után lassan egyre több érj telepes jelentkezett, s 1894-re a terület kétharmadán már szorgos munka folyt. Mária-telep fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1898-ban már hegyközséggé alakult. 248 Hasonló állami telepítési akciók voltak még a dclibláti homokpusztán, a verseczi Fejér-telepen, ahol 250 hektár, a fehértemplomi Pállfy-telcpen, ahol 383 hektár, a kubini Emmanuel-tclepen, ahol 109 hektár, a károly falvi Wekerle-telepen, ahol 96 hektár, az Onód-bokodi Nánapusztai-telepcn, ahol 151 hektár és a pozsonyi Sóstói-telepen, ahol 164 hektár új ültetvény adott már termést 1897-ben. 249 Ezenkívül Császáron 157, Kisszentmiklóson 130, Tapazdon 526, Vácott 58, Veresegyházán pedig 260 hektár új ültetvényt hoztak létre telepítésekkel. 2:>0 Hozzá kell tennünk, hogy azok a szőlőtelcpítési akciók, amelyeknek sorába ezeknek a telepeknek a létrehozása is tartozott, egy szélesebb körií állami segélyprogram részei voltak, amelynek megindítása Darányi Ignác nevéhez fűződött. A XIX. század utolsó évtizedeinek agrárválsága ugyanis arra kényszerítette a kormányt, hogy a természeti csapások és a kapitalizálódás miatt egyre jobban elnyomorodó kisbirtokosságot és föld nélküli agrárnépességet közvetlen támogatásban részesítse. Ilyen programok voltak - többek között - a hegyvidéki (rutén) és az erdélyi (székely) népesség megsegítését célzó telepítések. Ezeknek sorába tartozott a filoxéra miatt tönkrement kisbirtokos szőlőműveseknek - elsősorban a történelmi borvidékekre koncentráló - megsegítése is. 251 A Paulis-barackai oltványtelep átszervezése és a peronoszpóra pusztítása 1892-ben tovább bővült a szőlészeti-borászati felügyelői szakszolgálat, ugyanis az addig egy kerületbe tartozó Erdély területén két új kerület: a nagyenyedi és a dicsőszentmártoni jött létre. 2 ^ 2 Összesen tehát tizenkilenc kerületből állott a hálózat, melynek feladatait a folyamatos érj kinevezéseknek köszönhetően már 36 szakember látta el. (Egy-egy kerületben tehát már a szakszolgálat több munkatársa is dolgozott.) Az oltványkészítés oktatása iránt tovább fokozódott az érdeklődés, s az újabb pályadíjak kitűzése mellett a tanfolyamok időtartama három-négy napra növekedett. A megnövekedett figyelem hátterében többek között a kisbirtokosok és napszámosok azon felismerése állott, hogy a tanfolyam elvégzésével tulajdonképpen egy új szakmára tesznek szert, amelynek jöve247 Az ültetvények létrehozásának megszervezésére felállított Balaton-felvidéki telepítési kormánybiztosság feladata: „Afiltoxera által sújtott balatonvidéki szegény szőlőbirtokosok érdekében a fóldmivelésügyi miniszter által közvetített homok-szőlőtelepítései munkálatok végrehajtása, a kincstár által e czélra megvásárolt, illetőleg haszonbérbe vett immúnis homokteriiletek kiosztása, azok beültetésének előmozdítása s általában a telepítések, tániogatása, de egyszersmind azok felügyelete és ellenőrzése (...)" volt. Németh, 1898. 41. p. 248 Csorna, 1994-1995. 296. p. 249 A delibláti ültetvényeket 1898. június elején Darányi Ignác földművelésügyi miniszter személycsen is felkereste. Útjáról a Borászati Lapok részletes tudósítást közölt. 1898. június 19. 425-427. p. 250 Jelentés, 1897. 60-62. p. 251 Bernát, 1938. 134-139. p. 252 Jelentés, 1892. 147. p.
