Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

rosszul végzett oltás több esetben sikertelen telepítésekhez vezetett, ezért a minisztérium vezetése Paulis-Barackán egy központi állami oltványkészítő telepet állíttatott fel Richter Ferenc francia oltványszakértő vezetésével. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával oltványkészítő telep létesült Tapolcán (1894) és Sárospatakon (1895) is. Közben az új szőlőbetegség, a szürkerothatás tovább súlyosbította a magyar szőlőtermelők gondjait. Tanulmányozására 1891 nyarán a földművelésügyi miniszter megbízásából két szakember (Ducker Jenő és Preisz Hugó) utazott Franciaországba, akik hazatértük után egyetértettek abban, hogy a betegség behurcolása - megfelelő fertőtlenítéssel - a szőlővesszőimport korlátozása nélkül is megakadályozható. A minisztérium ezért egy állandó megbízottat (Horváth Gézát, az állami rovartani állomás vezetőjét) nevezett ki Franciaországba, aki a gyökértelen vesszők importjának irányításával és a megfelelő óvó rendszabályok felügyeletével volt megbízva. A gyökeres vesszők behozatalának tilalmát azonban továbbra is fenntartották. A liberalizációt az is elősegítette, hogy a filoxéra elleni nemzetközi együttműködés tovább bővült. Az év végén csatlakozott az 1883-as berni egyezményhez Spanyolország és Románia, így az egyezmény hatálya ekkortól már tizenkét országra - a két új csatlakozón kívül -, az Osztrák-Magyar Monarchiára, Németországra, Franciaországra, Portugáliára, valamint Svájcra, Belgiumra, Német-alföldre, Luxemburgra és Szerbiára terjedt ki. A homoki szőlők telepítése egy új kormányzati program nyomán jelentős lendületet kapott. „Aföldmivelésügyi miniszter ugyanis, hogy segítsen azon szegény szőlőbirtokosokon, a kiknek úgyszólván kizárólagos keresetforrásukat a filoxéra által elpusztított szőlőjük képezte, módot kíván nyújtani az illetőknek arra, hogy immúnis homokterületeken új szőlőket létesíthessenek. Minthogy az e czélra alkalmas területeket a szegény szőlőbirtokosok rendszerint nem képesek maguknak megszerezni, a minisztérium tevékenysége oda irányul, hogy az ilyen homokterületeket maga a minisztérium szerzi meg az illetőknek, s közbenjárásával oly kedvező feltételeket eszközöl ki részükre, a minőket ők maguk nem lennének képesek elérni. Az ily módon való telepítéseket a minisztérium elsősorban oly filoxéra által sújtott területekre tervezi, a hol alkalmas immúnis homokterületek lehetőleg a közelben találhatók; hogy ezek beültetését a szőlőbirtokosok a nélkül eszközölhessék, hogy e miatt otthonukat el kellene hagyniok."

245 Az agrártárca tehát haszonbérleti szerződés formájában támogatta azokat a kisbirtokosokat, akiknek elpusztult szőlőik közelében telepítésre alkalmas immúnis homokterület volt. Ennek keretében a minisztérium megvásárolta vagy hosszú távra bérbe vette a telepítésre alkalmas területeket, és az új ültetvény létesítéséhez szükséges vesszők biztosításával bérbe adta a megélhetési forrásukat elvesztett kisbirtokosoknak. Összesen 335 hektárt telepítettek be ezzel a konstrukcióval, a bérbevevők számára rendkívül kedvező feltételek mellett. Ily módon több száz kisbirtokos kezdhette újra a szőlőművelést, amely lehetőség - miután egyedüli megélhetésüket veszítették cl szőlőültetvényeik elpusztulásával - teljes tönkremenetelüket akadályozta meg.

246 Ilyen telepítésekre elsőként Pest-PilisSolt-Kiskun, Komárom és Fejér vármegyékben valamint a Balaton mellékén - itt voltak a leginkább előrehaladottak a munkálatok - került sor. Ily módon jött létre többek között 1883-ban a Balaton déli partján, Fonyód és Balatonkcrcsztúr határában a Mária-telep, amely egyik kiindulópontja lett a dél-balatoni-borvidék kialakulásának. A Fcstetich Tasziló gróf birtokán 184 hektár kiterjedé245 Lónyay, 1892. 43. p. 24f

' 1891-ben és 1892-ben Császár, Kis-Szent-Miklós, Szada, Bottyán, Veresegyház, Kis-Némedi, VáczHartyán, Rátót, Duka, Meszes-Győrök, Cscrszeg-Tomaj, Gyenes-Diás, Vonyarcz, Gulács, Káptalantót, Badacsony, Badacsony-Tomaj, Szigliget, Kővágóörs, Onód, Bókod, községekben segítette a kormányzat ily módon a tönkrement gazdák talpraállását. Jelentés, 1892. 214. p.