Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

önállóan, csak a szőlészet-borászat kérdéseivel foglalkozva működött.

226 (Ezt 1897-ben egy újabb szőlészeti osztály megszervezése követte. Ekkortól az 1889-ben megszervezett osztály csak a filoxéra elleni védekezéssel és az elpusztított szőlők újratelepítésével, az 1897-ben létrehozott pedig a szőlészet-borászat egyéb kérdéseivel foglalkozott.) Hatáskörébe tartoztak a szőlőművelés és a borászat fejlesztésére tett általános tennivalók, az állami vincellériskolák ügyei, a borászati vándortanítói intézmény működtetése, a Magyar Királyi Országos Központi Mintapince feletti felügyelet ellátása, a filoxéra elleni védekezésre vonatkozó összes ügyek, az állami amerikai szőlőtclepck és a kecskeméti Miklós-telep kezelése, az amerikai fajú vesszők és az oltványok értékesítésének megszervezése, a szőlővesszőimport felügyelete, a szénkéneggyártásnak és az irtószer importjának előmozdítása, a szénkénegraktárak ügyei, a homoki ültetvények felügyelete, valamint a filoxéra elleni védekezés céljából alakult egyesületek alapszabályainak megerősítése és a védekezéssel kapcsolatos rendeletek jóváhagyásának feladatai. Az osztály vezetője Máday Izidor miniszteri osztálytanácsos, helyettese Dobokay Lajos miniszteri osztálytanácsos volt. Munkatársaik Szitányi Géza miniszteri titkár, Lónyay Ferenc miniszteri scgédfogalmazó, Kollcrffy Koller Mihály miniszteri segédfogalmazó, valamint Engclbrecht Károly vincellériskolái igazgató, Veress Alajos központi szőlészeti- és borászati vándortanító és Lchoczky Dezső filoxérafelügyclő voltak.

227 Szükség is volt az apparátus bővítésére, miután ekkorra egyértelművé vált, hogy az új telepítések kialakításánál és fenntartásánál a hagyományos szőlőműveléshez visszatérni nem lehet. A védekezés és a telepítés módszerei, ezeknek ellenőrzése, a regisztrálás, a tanfolyamok szervezése még így is meghaladták a rendelkezésre álló szakembergárda erejét. A zárlatcsoportok rendszere továbbra is működött, ezeket mindig a vész terjedésének megfelelően szervezték át. A szakemberhiány miatt változott viszont az újabb gócpontok bejelentésének módja. Egyrészt ekkor már olyan nagy mennyiségű új fertőzési pontot regisztráltak évről évre, hogy a minisztérium alkalmazottai nem bírták ellátni ezek ellenőrzését, másrészt a szőlészeti-borászati tanfolyamok folyamatos szervezése eredményeként szinte minden településen volt már a kártevő felismerésében jártas szakember vagy helybéli szőlősgazda. Ezért a minisztérium a bejelentés ellenőrzésérc csak akkor küldte ki saját alkalmazottait, ha olyan eldöntendő kérdések merültek fel a helyzettel kapcsolatban, amit a helyi szakemberek nem tudtak megoldani. Az éyjjászervezctt minisztérium első jogi intézkedése a filoxéra tárgyában az 1891. évi I. törvénycikk volt, amely az újonnan telepített ültetvények adókedvezményeire vonatkozott. A törvény szerint a filoxéra kártétele miatt kiirtott vagy kipusztult szőlők területe - bármilyen további tevékenységet is folytattak rajta - tíz évig adómentességet élvezett, s ez a kedvezmény visszamenőlegesen 1889. január elsejétől volt érvényes. Az új homoki területek hat évig, az oltványültetvények tíz évig voltak adómentesek, a szénkénegezéssel fenntartott régi szőlőket pedig a földadó 60%-ának elengedésével támogatták. Ezenfelül a törvény elrendelte, hogy az elpusztult területek után járó szőlődézsmaváltság - ami, mint látni fogjuk, a filoxéra nélkül is súlyos problémát okozott - összegéből parlaggá válás esetén a teljes tartozást, részleges pusztulás esetén pedig a kár arányában a tartozás 30-60%-át ne kelljen törleszteni. Ez az intézkedés szintén visszamenőleges hatállyal, 1883. január l-jétől lépett életbe. Lónyay, 1891. 61. p. Lásd a 6. mellékletet. Lónyay, 1892. 73. p.