Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)
Az intézkedések nyomán az 1880-as évtized végére már jelentős számú - szövetkezetek, testületek, települések, illetve magánszemélyek által fenntartott - amerikai szőlőtelcp volt Magyarországon, melyeket a minisztérium a lehetőségekhez képest igyekezett állami támogatásban részesíteni. (Ez idő tájt az amerikai alanyokkal végrehajtott rekonstrukció már több mint 230 hektár új ültetvényt eredményezett.) Az immúnis homoktalajokra való telepítés is mind szervezettebbé vált, és egyre nagyobb területekre terjedt ki. A bánsági homokpuszták betelepítésének megszervezésével pl. Mihajlovics János volt országgyűlési képviselőt bízta meg a minisztérium, aki a feladatot kormánybiztosként -jelentős állami támogatással - sikeresen hajtotta végre. A közoktatási minisztérium és az egyházak bekapcsolódása a védekezésbe „A földmívelőnépnél, pedigfőleg a néptanítók, lelkészek közbejöttével oda kell működnie, hogy a föld mívelése, a takarmánytermelés, az állatok tartása és ápolásának előnyeivel mindinkább az is megbarátkozzék." - írta a néptanítók és az egyházak mezőgazdaságban betöltött szerepéről a Földművelési Erdekeink című szakfolyóirat szerkesztője, Máday Izidor már 1873 novemberében, a lap első számának programadó vezércikkében. 208 Nem ő volt az egyetlen, aki belátta, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalát széles körben emelni csak az említett társadalmi rétegek közvetítésével lehet, a korszak más mezőgazdasági szaklapjaiban is gyakran olvashatunk hasonló felvetéseket. A filoxéra megjelenése után ezt az elképzelést a kártevő elleni védekezés ismeretcinek terjesztésére is megfelelőnek találták, s ezért a minisztériumok figyelmébe ajánlották a szőlész-borász szakemberek. Végül több kisebb kezdeményezés után 1887-ben az oktatási minisztérium is a legfelső szinten kapcsolódott be a kártevő elleni küzdelembe. A filoxéra elterjedtségének helyzetét megállapító 1880. évi sikeres összefogás példája nyomán - amikor a földművelési minisztérium szakembergárdáját tanítókkal, katolikus papokkal és református, illetve evangélikus lelkészekkel egészítették ki - Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter az agrártárca kérésére rendeletet adott ki, amelyben részletesen leírták a kártevő elleni védekezés módozatait és a modern szőlészet-borászat alapelveit. 209 Ezt a tájékoztatót minden népiskola megkapta, s az intézmények igazgatóit egyben amerikai .szőlőgyűjtemény létrehozására és az oltványkészítés oktatására, valamint a megtermelt vesszőknek a környező szőlőbirtokosok közötti jutányos áron való értékesítésére szólították fel. Ennek anyagi fedezetét a minisztérium biztosította. 210 Az addigi tapasztalatok alapján ugyanis úgy vélték, hogy a kis- és törpebirtokosokat, azaz a szőlőtermelő népréteg legnagyobb részét, a velük legszorosabb kapcsolatban álló állami intézményrendszer, tehát a vallás- és közoktatásügyi minisztérium segítségével, a papság és a néptanítók bevonásával lehet a legközvetlenebbül felvilágosítani a kártevő veszélyességéről, és aktivizálni a védekezésben. (A Néptanítók Lapja, amelyet ingyen küldött a közoktatási minisztérium minden népiskolának, már 1876-ban a tanítók figyelmébe ajánlotta Máday Izidor: A szőlők veszedelme című könyvét. 211 ) A filoxéra pusztítása tehát újra felvetette azt a már évtizedek óta napirenden lévő, de még mindig meg 208 F. É. 1873. november 3. 1. p. 209 Trefort, 1887 tavaszán körutat tett Franciaországban, ahol a filoxéra pusztításait, illetve a védekezés módozatait tanulmányozta. B. L. 1888. február 4. 26. p. 2W Gy. M. 1887. november 5. 359. p. 2,1 Csorna, 1985. (a) 678. p.
