Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)

nem oldott problémát, hogy csak az alapfokú mezőgazdasági ismeretek minél szélesebb körben való elterjesztésével lehet az ország agrártermelésének színvonalát alapvetően emelni, s erre az alapfokú népiskolák - mint a korabeli nyugat-európai példák bizonyították - kiváló lehetőséget jelentenek. „(...) én az ügyet a nép között sokkal hamarább látom el terjeszthetőnek, ha azt egész erélytyel a népiskolai tanítók kezébe tesszük és általuk taníttatjuk meg reá a népet. Mindenekfelett, pedig a tanítóképezdékben nevelünk az ügyet értő és az ügy iránt buzgólkodó tanítókat." - írta Trefort a rendeletben, melyet a szőlőbirtokos gazdaközönség nagy örömmel fogadott.

212 „(...) az új tanító nemzedéket részesévé avatja újból azon feladatok egyikének, melyek nemzetünk anyagi fejlődésének irányt adnak. A fizikai küzdelmek az erkölcsi nemesbülés forrásává lehetnek s a néptanítók reputáczióját csak emelni fogja, ha útmutatást lesznek képesek nyújtani azon téren is, amelyen esetleg községünknek egész jövője fordul meg." - állapította meg a Borászati Lapok.

213 A népiskolák jelentős része ekkor még a történelmi egyházak - legnagyobbrészt a katolikus egyház - kezelésében működött, így a kártevő elleni védekezésben és a felvilágosításban a néptanítók mellett a papokra, lelkészekre is jelentős szerep hárult. Az erőfeszítések országos szintű koordinálását célzó rendelet megjelenése után az iskolaigazgatóknak a létrehozott szőlőiskola működéséről és a védekezésben elért eredményekről rendszeresen jelenteniük kellett a minisztériumnak. Az intézkedést a szőlőművelő népesség elszegényedését közvetlenül megtapasztaló) tanítók is kedvezően fogadták. „Óhajtjuk, de bízva reméljük is, hogy a miniszter úr nem fog csalódni e föltevésében és a tanítóképezdékből kiindulva, lassanként visszafogjuk hódítani a philloxérától letarolt szőlőterületeket, s nemsokára minden philloxérával daezoló buja zöld szőlőtőkék fogják felváltani a mostani kihalóban lévő csenevész tőkéket." - írta a Néptanítók Lapja, tudván, hogy ez saját érdeke is a tanítórétegnek, mert: „Szegény népnek szegény az iskolája és szegény a tanítója is."

2u Trefort Ágoston kezdeményezése a néptanítók mellett elnyerte az egyházak támogatását is. így pl. a katolikus egyház szervezetében az egyik legnagyobb szőlőbirtokos, a bencés rend főapátja, teljes mértékű támogatásáról biztosította a minisztérium elképzeléseit. Ennek többek között az is volt az oka, hogy papok és lelkészek gazdálkodással is foglalkozó rétege már évek óta folytatta küzdelmét a kártevő ellen. A falusi tanítók mellett ők voltak azok, akik az egyre nagyobb számban megjelenő szőlészeti és borászati szakirodalmat a gazdák felé közvetítették. Ezenkívül saját kísérleteikről, a védekezésben elért eredményeikről és kudarcaikról a gazdasági szaklapokba írt beszámolóikban rendszeresen tudósítottak. A kártevő elleni védekezés különböző lehetőségeinek (szénkénegezés, oltványkészítés) elterjesztésében pedig jelentős, kiemelkedő fontosságú szerepet játszottak. „Egy darab gyakorlati kereszténység ez is, a papság büszke lehet reá, ha e téren is megoldja föladatát s követendő példát szolgáltat a legtöbb esetben indolens nagybirtokosoknak." - írta az egyházak felelősségéről a Borászati Lapok.

215 A minisztériumok közös intézkedései tehát már meglévő társadalmi alapokra építhettek. Ugyanakkor cz az együttműködés a filoxéra elleni védekezésen és a rekonstrukció munkálatain túl a modern szőlészeti és borászati ismereteknek, a természettudomány lcgtijabb eredményeinek az elterjedését is elősegítette a kis- és törpebirtokosság, valamint a napszámosréteg körében. A legnagyobb szőlőbirtokkal rendelkező egyházi szervezet a bencés szerzetesrend volt, melynek vezetése szoros együttműködést alakított ki a kormányzattal a kártevő 212 B. L. 1887. szeptember 17. 236. p. 213 B. L. 1887. október 1. 245. p. 214 Néptanítók Lapja, 1887. 605-606. p. Idézi: Csorna, 1985. (a továbbiakban: N. L.) 215 B. L.. 1887. október 1. 245. p.