Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)
A fertőzött területek megtartására és a kártevő terjedésének lassítására egyetlen hatásos mód volt: a gyérítés. Szélesebb körben való alkalmazását a minisztérium úgy próbálta meg előmozdítani, hogy szélesítette a szénkénegre való jogosultság korlátait. Ennek szabályozása annyiban változott, hogy a nem kizárólagosan szőlőtermesztő, illetve módosabb birtokosok is hozzájuthattak az irtószerhez előállítási áron. A gazdák lassan belátták, hogy a védekezés legjobb eszköze az amerikai oltványokkal történő rekonstrukció, ezért az amerikai vesszők iránt tovább nőtt a kereslet. Az agrárvezetés ennek okán újabb amerikai fajú szőlővessző-szállítmányt rendelt. Az év tavaszán mintegy 2 098 000 db sima és 50 000 db gyökeres vessző érkezett Franciaországból, döntő részben a Riparia sauvage fajból. A szállítmány elhelyezésére újabb állami anyatelcpeket hoztak létre, így ezek száma 11-re nőtt. 205 Problémák merültek fel azonban az oltványok tartósságával kapcsolatban, ezért Molnár István, a Budai Vincellérképezde igazgatója és Ottlik Iván a minisztérium megbízásából Franciaországba utazott az oltványkészítés tanulmányozására. Jelentésüket - amely a filoxéra elleni védekezésben külföldön bekövetkezett alapvető változásról ugyan már nem hozhatott új híreket, de a már ismert módszerek eredményességéről annál inkább be tudott számolni - az Országos Phylloxéra Bizottság december 17-én tartott ülésén nyújtották be. 206 A bizottság - miután az oltási módok ekkor még külföldön is kísérleti stádiumban voltak - nem foglalt állást kizárólagosan egyik módszer mellett sem, de a gyakorlati tapasztalatok alapján elsősorban az angol nyelves párosítást, a hasítékba oltást, valamint a zöld oltást és a szemzést ajánlotta a telepíteni készülő szőlősgazdáknak. Emellett a bizottság a további telepítések előmozdítása érdekében a szőlővessző-forgalom további liberalizálását és Promontor (Budafok) községben 2,3 hektáron egy újabb amerikai oltványtelep felállítását határozta el, melynek vezetésével Molnár Istvánt bízták meg. A filoxérával fertőzött területek nagysága 1887-ben tovább növekedett. A kártevő az évvégéig összesen 77 000 hektár ültetvényt lepett el, amelyből mintegy 32 000 hektár az év végérc teljesen elpusztult. 207 Az év során Győr, Hajdú és Békés vármegyékben, valamint Pécsett fedezték fel a fertőzés újabb gócpontjait. Az előző évek tapasztalatai alapján a mezőgazdasági vezetés nem támogatta a Pécs környéki ültetvényekben az irtással való védekezést. Ennek ellenére a helyi birtokosok megkísérelték ily módon megfékezni a fenyegető veszedelmet, de nem jártak sikerrel. A kiirtott foltok helyett ugyanis mindig újabb és újabb fertőzött területeket találtak. Hasonlóan alakult a helyzet Pozsonyban és Szekszárdon is. Az érjabb vészlcpett területeket az Országos Phylloxéra Bizottság a megfelelő zárlati csoporthoz sorolta, s hogy a fertőzés terjedéséről pontosabb információkat kaphasson, körrendeletben utasította a filoxérabiztosokat, hogy egy központilag összeállított adatlap alapján végezzék a nyár elejéről július végérc áttett szőlőbejárásokat. Az adatlap kérdései a filoxéra megjelenésének időpontjára, a fertőzött, a szénkéneggel fenntartott és az amerikai alanyú ültetvényterület nagyságára, valamint a még nem vészlepctt területeken az esetleges gyanús jelekre vonatkoztak. Az amerikai alanyok minél nagyobb mérvű elterjesztése céljából pedig az újabb szállítmány (410 000 db sima és 196 000 db gyökeres) amerikai vesszőből az állami anyatelcpeken kívül már a magánszemélyek által felállított szaporítótclepek is részesülhettek, és tovább folytatódtak az oltványkészítés mesterségét népszerűsítő előadások is. 2,15 Farkasd (1881), Istvántclek (1881), Szendrő (1881), Székesfehérvár (1883), Fehértemplom (1883), Peér (1884) és Kecskemét (1885) mellett az új telepek Budafok (1886), Nagykároly (1886), Nagyvárad 0886) és Paulis-Baracka (1886) községekben lettek felállítva. Jelentés, 1885. 7. p. Az 1890-cs években további telepeket hoztak létre, a legjelentősebbek Szekszárdon, Egerben és Tarcalon létesültek. 2l "'B. L. 1887. január 1. 9-10. p. 207 Jelentés, 1887. 1. p.
