Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)

fizetett tagsági díjból fedezték. A szénkéneggel való védekezés lehetőségével azonban - az eljárás költségessége miatt - csak igen kevesen, elsősorban a nagyobb birtokosok éltek. Később, amikor az amerikai alanyokat is hasonló módon szerezték be és telepítették el, már nagyobb volt a szőlőbirtokosok részvételi aránya. A filoxéra kártétele az egri borvidéken is óriási volt, 1895-re 185 hektár ültetvényterülct maradt az eredeti 2311 hektárból, ami 92%-os pusztulást jelentett.

202 Hozzá kell tennünk, hogy a kártevő egri megjelenésének és elterjedésének, valamint a védekezés megkésettsége és eredménytelensége jórészt általánosítható, s legtöbb borvidékünkön sajnos hasonló folyamatoknak lehetünk szemtanúi. Voltak azonban olyan borvidékek - s ide tartozott az év során fertőzötté vált szekszárdi borvidék is -, ahol a szcilőbirtokosok gyors összefogása komoly eredményekhez vezetett a kártevő elleni védekezésben. A szekszárdi szőlősgazdák 1879-ben, a kártevő mohácsi pusztításainak hírére kezdtek el szervezkedni, melynek eredményeként 1881ben - öt évvel a filoxéra szekszárdi megjelenése előtt! - megalakult a Tolna megyei filoxérabizottság. A testület utasítására 1880-tól rendszeresen ellenőrizték a szekszárdi borvidék szőlőit, 1883-ban pedig a minisztérium rendeletére egy átfogó, minden addiginál alaposabb vizsgálatot végeztek, eic ekkor még nem bukkantak a kártevőre. A bizottság igyekezett elébe menni a fertőzésnek. A borvidék területén 1883-ban felfüggesztették a szőlővcssző-forgalmat, sőt elrendelték a Budapestre gyümölcsöt szállító kofák kosarainak forró vízzel való fertőtlenítését is. A kártevő terjedését természetesen nem akadályozhatták meg, így 1886-ban a szekszárdi szőlőkben is megjelent a filoxéra. Ekkor a megyei filoxérabizottság pályázat útján filoxérabiztost nevezett ki Roboz Zoltán személyében, és száz négyszögölenként egy krajcár filoxéraadót vetett ki a borvidék szőlőterületeire. Az összegyűlt több mint 5000 forintot teljes egészében a védekezés céljaira fordították. Az intézkedés jelentősége abban állt, hogy anyagi fedezetet nyújtott a védekezési módok elterjesztésére. Roboz Zoltán külön érdeme, hogy helyesen ismerte fel a védekezés különböző formáinak alkalmazhatóságát, és a kártevő megjelenése utáni első időkben az új telepítések helyett a szénkénegezést támogatta. Ennek következtében a vészlcpett szőlők nagy részét az amerikai alanyokkkal folytatott kísérletek eredményeinek megszületéséig termőképes állapotban tudták megtartani, s a szekszárdi borvidékre az elsietett, direkt termő vagy nem megfelelő alanyfajtát felhasználó telepítések kevésbé voltak jellemzőek. A szekszárdi szőlőbirtokosok tehát kisebb anyagi veszteséggel alhattak neki a rekonstrukció megkezdéséhez, mint a direkt termőkkel vagy rosszul alkalmazkodó alanyokkal kísérletező társaik. Mindez azonban nem jelentette az oltványszőlők jelentőségének fel nem ismerését. Szekszárdon már 1885-től kísérleteztek az oltványkészítéssel, s a filoxérabizottság által szervezett ingyenes Kertészeti és Szőlészeti tanfolyamon is népszerűsítették. A borvidéknek megfelelő alanyfajták kiválasztása után pedig akár a többi kötött, vagy téilnyomórészt kötött talajú borvidéken, itt is döntő szerepjutott az oltványoknak a szőlőültetvények rekonstrukciójában.

203 A filoxéra egri és szekszárdi megjelenése mellett 1886-ban a régebbi vészlepett területek nagysága is tovább növekedett. Egyrészt a Balatontól Heves vármegyéig, másrészt Tolna vármegyétől Komárom vármegyéig gyakorlatilag a teljes szőlőültetvény-terület egy összefüggő filoxéralcpett sávot alkotott. A vész további terjedésével az év végéig összesen 49 000 hektár vált fertőzötté, melynek mintegy egyharmada ekkorra már kipusztult.

204 12 Löf fier, 1984. 162. p. 13 A vesz szekszárdi történetéről bővebben lásd Töttős, 1987. 65-95. p., Roboz, 1887. Roboz, 1888. 14 Jelentés, 1885. 5. p.