Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)
már legnevesebb borvidékünkön is egyre fokozódó gyorsasággal terjedt a veszedelem. Az 1885. év végéig összesen 29 000 hektár szőlőültetvényt lepett el a kártevő, amelynek több mint a felén a szőlőművelés teljesen meg is szűnt. Ugyanakkor Baranyaszentgyörgy, Hódmezővásárhely és Kolozsvár határában a fertőzött ültetvényeket teljes egészében kiirtották, így a vész ezeken e területeken átmenetileg elfojtottnak volt tekinthető. 188 A nagymérvű pusztulás miatt az év márciusában ismét ülésezett az Országos Phylloxéra Bizottság, amely úgy határozott, hogy a nagy kiterjedésű zárlatcsoportok belsejében lévő településeket - miután a fertőzött területeken belüli szőlővessző- és szőlőtermény-forgalom a vész terjedése szempontjából már különösebb jelentőséggel nem bírt - a külön zárlat alól feloldja, és a zárlatot csak a filoxéralcpctt területek határain tartja fenn. 189 Az összesen 203 vészlepett községet ezen az alapon 23 zárlati csoportba osztották, s ehhez a vész terjedése folytán az év végéig még 13 új zárlati csoportot csatoltak. 190 Ez az intézkedés felszabadította a belföldi szőlővessző- és szőlőterményforgalmat a nagymérvű korlátozás alól, ugyanakkor nem veszélyeztette a még nem fertőzött területeket. Annál is inkább, mert a bizottság ugyanakkor rendeletben tiltotta meg a Romániából származó importot a még filoxéramentes erdélyi területekre, mivel Romániában a kártevő szintén rohamosan terjedt. 191 Miután már nyilvánvaló volt, hogy a vész terjedését megállítani nem lehet, a kormányzat az amerikai szőlővcsszőtelepek működésének bővítését tekintette a védekezés első számú eszközének. Az egyre nagyobb számú igénylő kielégítésére újabb 2 279 850 db sima és 279 825 db gyökeres szőlővesszőt - nagyságrendekkel nagyobb mennyiséget, mint az előző szállítmány - importáltak Franciaországból, melyeket az állami anyatele peken helyeztek el. A szállítmánnyal egy francia szakértő is érkezett, aki az egyre növekvő számú érdeklődő szőlőbirtokos számára előadásokat tartott az oltványkészítésről. 192 A vesszők szétosztásánál az alapelv az volt, hogy elsősorban azok a gazdák részesüljenek az amerikai alanyokból, akiknek fő megélhetési forrását képezte a szőlőművelés. Ennek igazolását a település elöljáróságának kellett kiállítania, egy ingyenes igazolvány formájában. Ugyanilyen igazolványt kellett bemutatni azoknak is, akik a kártevő gyérítéséhez az állam által biztosított ingyenes szénkéneget, szénkénegező eszközöket, valamint az eljárásban jártas állami szakemberek segítségét kívánták igénybe venni. Az intézkedéseinek köszönhetően 1885 folyamán már közel 90 hektár szőlőültetvényt kezeltek szénkéneggel. 193 A kártevő rohamos terjedése Tokaj-Hegyalján a borvidék kiemelt fontossága és az ott élő népességnek a szőlő-monokultúrától való függése miatt különös jelentőséggel bírt. A Zemplén megyei közgyűlés még az év elején külön felterjesztésben tájékoztatta a minisztériumot a helyzet válságosra fordulásáról. „A bekövetkezett vészes állapot nemcsak Tokaj-Hegyaljának, de a közeli vidéknek kizárólag szőlőműveléssel foglalkozó lakosságát végínséggel, de a haza ezen milliókat érő szőlőterületét, azaz az ismert világ egyik legelső borm Jelentés, 1885. p. 8. p. 189 Az ülésen Matlekovics Sándor, Korizmics László, Kerntlcr Ferenc, Földvári Mihály, Horváth Géza, Máday Izidor, Miklós Gyula, Molnár István és Ottlik Iván vettek részt. Jelentés, 1885. 9-10. p. 190 Ezek a következők voltak: budai, sziráki, aszódi, köbölkúti, nyerges-újfalusi, vámos-mikolai, gombai, gyöngyösi, kis-újszállási, székesfehérvári, sólyi, barczai, szendrői, szikszói, peéri, székelyhídi, szilágysomlyói, kraszna-bélteki, szinyérváraljai, réháti, verseczi, pancsovai, fehértemplomi, titeli, ajka-rendeki, tokaji, velencei, tolpeci, balatonfüredi, tárnoki, tolcsvai, nagyváradi, ittvatoroki és simontornyai zárlati csoport. Jelentés, 1885. 13-20. p. 191 Lásd az 1885/33 793 számú F. I. K. M. Kir. Min. rendelet. In: Jelentés, 1885. 21. p. 192 Jelentés, 1885. 22. p. 191 Jelentés, 1885. 22-24. p.
