Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)

fűzött várakozásokat, 1884 tavaszától az állami szőlőtclcpck kiadhatnak gyökeres amerikai oltványokat magánszemélyek részére is. Az intézkedés lebonyolításához Kecskemét immúnis homoktalajéi határában 116 hektár szőlőiskolát létesítettek, az istvántelki telepet pedig ún. vcszteglőtelcppé alakították át, ahol a gyökeres vesszők a kiadatás előtt egy évig homoktalajba ültetve megfigyelés alatt állottak.

184 A kártevő rohamos terjedése miatt az Országos Phylloxéra Bizottság úgy döntött, hogy a szőlők kivágását és a filoxérának szénkéneggel történő teljes kiirtását drágasága és elégtelensége miatt a negyed holdnál kisebb területeken sem alkalmazzák többet, ehelyett az amerikai alanyokkal való rekonstrukciót, illetve nagyobb gócok esetén a már bevált szénkéneggel való gyérítést szorgalmazzák. Ennek előmozdítása érdekében a szénkéneget az állam egy ideig ingyencsen bocsátja a gazdák rendelkezésére, akiknek így csak a munkabér költségeit kell majd állniuk. A tervezet megvalósításához a vészlcpett területeken szenkénegraktárakat állítottak fel, ahol a megfelelő mennyiségű méreg mellett szénkénegező fecskendők és a gyérítésben jártas állami szakemberek is a szőlőbirtokosság rendelkezésére állottak. A védekezés egyéb módozatait is támogatta a minisztérium. Az 1883. évi filoxératörvény értelmében az elárasztással védekező szőlőbirtokok tíz, a homoktalajon létesített érj ültetvények hat év adómentességet kaptak.

185 Mindemellett az ország szőlőterületeinek átvizsgálása is tovább folytatódott, a megyei filoxérabiztosok pedig rendszeres éves jelentéseikben számoltak be a kártevő helyi terjedésének alakulásáról. Az amerikai oltványokkal végzett rekonstrukció egyedülálló lehetőséget teremtett a szőlőművelés modernizálására. A kipusztult szőlők ugyanis a helyi éghajlati és talajviszonyokat sok esetben figyelmen kívül hagyó, sokféle fajtából álló ültetvények voltak. A rekonstrukció hatalmas munkáját ilyen jellegű szőlőterületek újbóli létrehozására felhasználni azonban stilyos szakmai hiba lett volna. Ezt felismerve állíttatta össze a minisztérium a különböző borvidékekre nézve a telepítésre leginkább ajánlott fajták jegyzékét.

186 1884 tavaszán megkezdődött az állami kísérleti telepekről az amerikai szőlővesszők szétosztása, ami óvatosságból - az istvántclki homoki telepről származó vesszők kivételével - csak a fertőzött területek birtokosai számára volt igénybe vehető. A szőlőbirtokosság minél jobb ellátása érdekében újabb szaporítótelcpeket állítottak föl Vácott és Aszódon, az év októberében pedig az oltványkészítés elterjesztése céljából az oltási ismereteket bemutató tanfolyamokat tartottak szerte az országban. A kártevő elleni gyérítéssel való védekezés is folytatódott. Ezzel a módszerrel elsősorban Szentendrén, Leányfalun, Nagymaroson, Peéren, Radon, Pénzen, Székesfehérvárott és Budán lassították a filoxéra terjedését, ami azonban minden erőfeszítés ellenére egyre fokozódó mértékben tovább folytatódott.

187 A kártevő elterjedése történelmi borvidékeinken 1885-ben az addig vészmentes Nyitra, Tolna, Fejér és Sáros vármegye területén is megjelent a filoxéra. Ebben az évben a budai, a móri, az egri és a szekszárdi borvidék is fertőzötté vált. A legfenyegetőbb új gócpontok azonban Tokaj-Hegyalján jelentek meg, így i4 Jelentés, 1883.9. p. G MOL F. I. K. Min. Ált. Iratok K-168-a-5. tétel 272. csomó (1883.): Az 1883. XVII. törvénycikk. ih Miklós, 1882-1884. 39-49. p. "Jelentés, 1884. 7. p.