Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)

mindig lekicsinyelték vagy nem ismerték fel a filoxéra terjedésének valódi jelentőségét, és a kiadott rendeleteket sok esetben csak céltalan hatósági zaklatásnak tekintették. A szőlőbirtokosok felvilágosítására, a modern szakismeretek terjesztésére és a filoxéra elleni védekezéshez való hozzáállásuk megváltoztatása érdekében a minisztérium 1883 szeptemberében öt szakemberrel bővítette az 1880-ban létrehozott vándortanítói intézményrendszert. Ekkortól kilenc vándortanító (Gyürky Antal, Tuss Antal, Frühwirth Ferenc, Palumby Gábor, Dezső Miklós, Maurer János, Guzman Dénes, Pltihár Pál és Fekete Pál) látták el ezt a feladatot, melynek nagysága - mint látni fogjuk - további bővítést követelt meg.

179 1883-ban jelent meg a filoxéra a Gyöngyös-visontai borvidéken is, ahol először Wcstphalcn Rhaban visontai ültetvényében ütötte fel a fejét. Fél év múlva a térség filoxérabiztosa, Czauen Richard a plágai dűlőben (Gyöngyös-gyöngyöstarjáni határ) is konstatálta a kártevő jelenlétét. Gyöngyös polgármestere, Csomor Kálmán az 1882-ben megszervezett filoxérabizottság tagjaival átvizsgálta a vidék szőlőit, és megállapította, hogy a kártevő már több ültetvényben is megjelent. A vész ezen a borvidékünkön is rendkívül gyorsan terjedt, és két év alatt 750 hektár szőlőültetvényt semmisített meg.

180 „1885-től nem rendezték meg a szüreti mulatságokat. Helyettük a város minden határában égtek az „engesztelő tüzek", a szőlővenyigéből és szalmából készttett embermagasságú kötegek - eredménytelenül."

181 A filoxéravész következtében - alapanyag hiányában - 1886ban megszüntettek az addig Mátrai Szesz néven forgalmazott borpárlat gyártását is. 1894-ben megalakult Gyöngyösön a Szőlészeti és Borászati Egylet, amely fő céljául a rekonstrukció és a borértékesítés megszervezését tűzte ki. A legnagyobb probléma a kis- és törpebirtokosok pénztelensége volt, melynek következtében - minden propaganda ellenére - nagy teret nyertek az olcsón telepíthető direkt termő fajták. Több mint tíz év keserves munkája szükségeltetett ahhoz, hogy a borvidék újra fejlődésnek induljon, és a kipusztult ültetvények helyét fokozatosan nemes csemege- és borszőlőfajták foglalják cl. A felújításhoz nagy lendületet adott az 1896-os szőlőrckonstrukciós törvény és a Gyöngyös-visontai Szőlő és Bortermelő Részvénytársaság 1897. évi megalakulása. A szőlőfelújítás nagy része ezen a borvidékünkön 1903-ig zajlott lc.

182 Az amerikai anyatelepek és a tömeges gyökeres oltványtermelés megkezdése Az 1883. év tavaszán, az Országos Phylloxéra Bizottság 1882. decemberi határozatának megfelelően nagyobb mennyiségű amerikai alanyvessző érkezett Magyarországra Montpellier-ből, a Blouquicr et fils et Leenhardt cégtől. így a Riparia sauvage fajból mintegy 400 000 db sima és 10 000 db gyökeres alany állt a kormányzat rendelkezésére a rekonstrukcióhoz.

183 (Kisebb mennyiségben más fajokat is importáltak kísérletezés céljából.) A szőlőveszőket az 1880-ban importált 142 000 db-hoz hasonlóan az állami kísérleti telepeken - Istvántelken, Farkasdon, Szendrőn -, valamint a fertőzött területeken - Székesfehérvárott, Fehértemplomban, Peércn - használták fel. A minisztérium úgy határozott, hogy miután az elvégzett kísérletek beigazolták az amerikai fajokhoz m A vándortanítók rendszeréről bővebben lásd Miklós, 1882-1884. 16-23. p. m Miskóczi, 1988. 144-145. p. IK1 Miskóczi, 1988. 145. p. W2 A filoxérának a Gyöngyös-visontai borvidéken végbevitt pusztításáról lásd Miskóczi, 1988. 183

Jelentés, 1883.8. p.