Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
IV. A védekezés országos szintre emelése (1881-1889)
IV. FEJEZET A védekezés országos szintre emelkedése (1881-1889) Az amerikai szőlőfajták és oltványok megjelenése Az átszervezett Országos Phylloxera Bizottság 1881januárjában kezdte meg működését a Magyar Tudományos Akadémia tudományos tanácsadó testületének támogatásával. Az átszervezés egyben azt is jelentette, hogy ekkortól a bizottság munkája elsősorban a gyakorlati kérdésekre irányult. Márciusban megérkezett Amerikából a Nedcczky Jenő által vásárolt 114 000 db amerikai vad alany szőlővessző. Ezenkívül még Franciaországból és Ausztriából érkeztek szállítmányok. Az összesen 141 000 szál szőlővesszőből Farkasdon 57 000, Szendrőn 24 000, Istvántelken 60 000 darabot ültettek el, mintegy 5000 vessző a szállítás során tönkrement. Az amerikai alanyok megérkezése után nagyszámú kérelem érkezett a minisztériumhoz, melyeket a telepíteni, illetve szaporítótelcpeket felállítani szándékozó gazdasági egyletek, valamint szőlőbirtokosok küldtek bc. Az Országos Phylloxéra Bizottság azonban úgy döntött, hogy csak a fajták tudományos vizsgálata után ad engedélyt a nem állami kezdeményezések támogatására. Ezért csak a szőlőveszsző-szállítmánnyal együtt érkező 10 kg amerikai vadszőlőmagot osztották szét a budai, a nagyenyedi és a tarcali vincellérképczdék, a Magyaróvári Gazdasági Akadémia, a debreceni, a keszthelyi, a kolozsmonostori gazdasági intézetek, a pozsonyi és verseci bortermelő egyesületek, a Bács megyei gazdasági egylet, valamint a Szepcs Káptalani Uradalom között. Az amerikai vesszőket az állami kísérleti telepeken ültették el, a gombai és a szendrői telep kivételével. Ezt a két (6, illetve 4 hektár nagyságú) vészlepctt ültetvényt a tulajdoncxsoktól jelképes összegért bérelte az állomás, abból a célból, hogy itt folytassák a filoxéra elleni vegyszeres kísérleteket, ezért a fertőzés továbbterjedésének veszélye miatt más tevékenységet ezeken a helyeken nem végeztek. A legnagyobb beruházást Rákospalota határában, az OMGE által átadott 5 hektáros futóhomokos területen hajtották végre. Itt hozták létre az istvántelki telepet, ahol a beruházásokat 1882 végérc csaknem teljes egészében befejezték, és ezután a homoktalaj immunitását vizsgáló kísérleteket folytatták. Az alanyfajtáknak a szőlőbirtokosokhoz való eljuttatása a későbbiekben számos nehézséget vetett fel. A kész oltványokkal szemben a gazdák kezdetben bizalmatlanok voltak, közülük sokan maguk akartak oltani, kísérletezni, de leginkább a kész oltványok árát megspórolni. A bizalmatlanságot az ekkor Széchenyi Pál által irányított minisztérium kedvezményes akciói sem tudták teljes mértékben eloszlatni, tekintve, hogy akárcsak az irtószerek kapcsán, cz esetben is sok volt a lehetőségen meggazdagodni kívánó kereskedő, akik a rossz minőségű oltványaikkal könnyen eljátszhattak a telepíteni vágyó gazdák amerikai alanyokba vetett bizalmát. A helyzet megoldására a minisztérium elfogadta a villányi szőlőncmcsítő, Teleki Zsigmond javaslatát, és a magán anyatelcpeket és szőlővessző-kcrcskcdésckct is állami ellenőrzés alá vonta. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szőlészeti-borászati felügyelők a kerületükben levő anyatclepck és kereskedések fölött hatósági ellenőrzési jogkört kaptak. 157 Csorna, 1994-1995. 304. p.
