Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
szcdclemrc. Az Országos Phylloxéra Bizottság szakemberei 1887-ben, majd 1889-ben átvizsgálták a város ültetvényeit. Mindkét alkalommal megállapították, hogy a homoki területek mentesek a kártevőtől. 127 A Miklós-telep megalakulásakor tehát már évszázados hagyományokra és a homoki területek bizonyított immunitására támaszkodhatott. Nevét az 1894-ben elhunyt Miklós Gyula országos borászati kormánybiztosról kapta, aki már 1880-ban felfigyelt a Kecskemét környéki homokterületek kedvező adottságaira, ezért támogatta a Kecskeméti Gazdasági Egyesület által a város vezetése elé terjesztett javaslatot egy országos szőlő-mintaiskola felállítására. A város vezetői és a minisztérium 1882-ben lezajlott tárgyalásai eredményeként ajánlotta fel Kecskemét az említett területeket a Szarkás és az Úri-hegy határában. A megállapodás szerint az állam addig használhatta térítésmentesen a felajánlott területeket, amíg azokon szőlőtelep működött, s azokat kizárólag erre a célra hasznosíthatta. A telep építéséhez szükséges téglamennyiség egyik felét a város ingyen, másik felét önköltségi áron bocsátotta a minisztérium rendelkezésére, s a kerítésül szolgáló akáccsemetéket is térítésmentesen adta át telepítésre. A szőlőiskola viszont kötelezettséget vállalt az éves vesszőmennyiség 6%-ának ingyenes átadására, azzal a kikötéssel, hogy azt csak a város szőlőbirtokosai használhatják fel, kizárólag saját telepítésre. 128 A minisztérium kötelezettséget vállalt arra is, hogy a telepen létesülő vincellériskola hallgatói helycinek egyharmadát kecskemétiek számára tartják fenn. A legnagyobb nézetkülönbség a telep területén lévő erdő további sorsa miatt alakult ki. A város vezetése ugyanis az átadás előtt ki akarta vágatni és saját céljaira kívánta felhasználni a homokfúvások ellen kiváló védelmet biztosító akácost. A vita végére az tett pontot, hogy a vitatott erdőt a minisztérium külön megvásárolta. 129 A homoki szőlők telepítését a magyar szőlészet-borászat vezető szakemberei - köztük Horváth Géza, az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás vezetője is - egyhangúlag támogatták. „Az általános érvényű biztos phylloxera-irtószer még nem lévén feltalálva, a szőlőpusztító phylloxera gyökeres kiirtására, fájdalom még mindig nincsen kilátásunk. (...) A phylloxeravész elleni küzdeleiti ennél fogva csak a védekezésre szorítkozhatik. A legolcsóbb védekezési mód kétségkívül abban áll, hogy a szőlőt olyan talajban műveljük, melyben a phylloxera tönkre nem teheti. Ilyen talaj a futóhomok. Ezért a homoki szőlőtermelés terjedése kivált hazánkban nagy nemzetgazdasági fontossággal bír. (...) A meglévő szőlők tnegvédésére kitűnő módszernek bizonyult a szétikéueggel való gyérítő eljárás, ha megfelelő viszonyok számbavételével és kellő pontossággal alkalmazzuk. (...) Különös figyelmet fordítottunk (...) az amerikai szőlőfajokra, és már mi is tapasztaltuk, hogy közülük több fajta elég tűrhető minőségű bort képes teremni. (...) ugyanakkor (...) A homoki szőlőművelés képezi bizonyára a legolcsóbb és legegyszerűbb védekezési módot a phylloxeravész ellen. (...) A futóhomok kérdésének az a része, hogy a homoki szőlők a phylloxera pusztításai ellen csakugyan tökéletesen biztosítva vannak már egészen tisztázva van: ehhez nem fér semmi kétség s azért kellő lazasággal, vagyis 70-85% qarcztartalommal bíró homoktalajokat teljes megnyugvással lehet szőlőtelepítésre fordítani." 13tl Hasontóképpen foglalt állást a legjelentősebb szaklap, a Borászati Lapok 127 Bcnde, 1920. 10-17. p. 128 A Miklós-telepről kapott vesszőmennyiséggel Kecskemét 1891-ben a város szikrai .szőlőtelepének alapjait vetette meg. A magánbirtokosoknak kiadandó vesszőmennyiségről pedig a minisztérium minden év tavaszán hirdetményekben értesítette a gazdaközönséget. Bende, 1920. 72. p., Németh, 1898. 49. p. ]-> Miklós, 1882-1884. 28-29. p. 1,0 F. É. 1886. szeptember 29. 348. p.
