Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
A filoxéra kiirtására számtalan anyaggal kísérleteztek, többek között naftalinnal, amely eljárásnak az lett volna az előnye, hogy a szert a tőidbe egyszerűen csak bele kellett volna ásni, és így jóval kevesebbe került volna, mint a szénkéneges védekezés. Mások petróleummal impregnált kőzetet ástak a tőkék melle, egy ácsai gyógyszerész „filoxéra gyilkolója" pedig arzén és kén keverékéből állott. Nagy reményeket keltett a friss szőlőtörkölyt felhasználó eljárás is, amelynek eredménytelenségéről Horváth Géza többször is kénytelen volt a sajtónak nyilatkozni, de hasonló sorsra jutott a putnoki szőlőkben kipróbált, poloskafüvct felhasználó kísérlet is. Az önjelölt feltalálók és a szőlősgazdák próbálkoztak még oltott mésszel, timsóoldattal, kalciumcarbiddal, pikrinsavval, kénhidrogénnel, benzinnel, salicylsavval, állati és emberi vizelettel, higanykcnőccscl, fahamuval, sőt a kínaiak által hangyairtásra használt eloecocca olajjal és még ezernyi csodaszerrel, de komoly eredményt nagyobb területeién a szénkénegen kívül egyetlen irtószerrel sem értek el. (A Borászati Lapok többször is foglalkozott pl. a Broschck-félc „Antifilloxcrin"ncl, amely végül szintén nem vezetett sikerre, sőt olyan hatása volt, hogy a lap szerint inkább „hizlalta" a rovarokat.) Nem vezettek eredményre a különböző növényeknek (pl. kukoricának) a szőlősorok közé ültetésével próbálkozók kísérletei sem. A legeredetibb ötlet talán a filoxéra természetes ellenségének, a Mysius Cymioides elnevezésű poloskafajnak a szőlőbe való betelepítésének gondolata volt, de végül ez sem volt kivitelezhető. 120 Az irtószerek feltalálói között azonban voltak olyanok is, akik meg voltak győződve eljárásuk hatékonyságáról, vagy egyszerűen - amint Ducker is megállapította - meg akartak gazdagodni, ezért az állomást megkerülve bevizsgálatlanul árusították kotyvalékaikat. „Sok feltaláló (helyesebben feltalálni akaró) ugyanis egészen vaktában ment neki a dolognak, a flloxerára, a filoxéra életmódjára, s a szőlő fiziológiájára vonatkozó legelemibb ismereteket is teljesen nélkülözvén. Egyik feltaláló nevezetesen azt hitte, hogy a filoxéra bent a szőlőgyökerekben él, a másik meg azt hitte, hogy e rovar a szőlőleveleken élősködik (...) Egy valaki, mint feltétlen biztos irtási módot azt ajánlotta, hogy az általa javasolt szerrel az egész szőlőtőke a föld felszínétől jelfelé (?) bekenessék. (...) Volt olyan is, a ki olyan irtószert ajánlott, amely szerinte csak homoktalajú szőlőkben lenne alkahnazható (...) Az ajánlott szerek többsége azonban olyan, hogy tőle a szőlőtőke hamarabb elpusztulna, mint a filoxéra" - jellemezte a helyzetet a Borászati Lapok. 121 Az irtószerekkel való visszaélések oly mértéket öltöttek, hogy ellenük a minisztérium a későbbiekben rendeletekben kényszerült fellépni és felhívásokat volt kénytelen közzétenni. 122 A Borászati Lapok pedig a naftalinnak Sikor József győri „feltaláló" által filoxérairtó szerként való népszerűsítése kapcsán azt javasolta, hogy a gazdák félrevezetésének legyenek büntetőjogi következményei. Sikor „irtószerét" az általa írott könyv alapján ugyanis - az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás hivatalos állásfoglalása ellenére - nagy mennyiségben próbálták meg alkalmazni Balatoniüreden - sikertelenül. „(...) az ilyen Sikor-féle manővereknek jogállamban nem is volna szabad megtörténni büntetlenül. (...) a szaktuclomátinyal tüzetesen nem foglalkozó köznép félrevezetése, jóhiszeműségének sajtótermékek által való kiaknázása, anyagi megkárosítása büntetendő cselekmény." - írta a lap. 123 Bár ez korántsem volt példa nélküli eset, nem tudunk róla, hogy a hatástalan „csodaszerekkel" való kereskedésért vagy az Országos Phylloxéra Állomás megkerüléséért bárkit is felelősségre vontak volna. Az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás - melynek szakemberei 1881-1886 között 150 irtószert vizsgáltak meg - munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szőlőbirtokosok a „csodaszerek" 120 A filoxéra kiirtására szolgáló szerekről bővebben lásd Máday, 1876. 45-61. p. 121 B.L. 1887. augusztus 20. 209. p. 122 B. L. 1888. június 2. 127. p. Lásd a 4. mellékletet. 121 B. L. 1889. június 22. 155. p.
