Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

új, oltványokból álló ültetvények pedig tíz évig adómentességet kaptak. Az 1881. esztendő más jelentős változásokat is hozott a magyarországi védekezésben. Januárra ugyanis befejeződött az Országos Phylloxéra Bizottság átalakítása. Az új testületet a minisztérium, a törvényhozás, a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági és szőlészeti egyletek, valamint a szőlőbirtokosok képviselői alkották. A szervezeti szabályzat szerint a bizottság teljes ülései évente kerülnek összehívásra. A filoxéra elleni védekezés folyó ügyeit - a lemondott tagok kritikáját megszívlelve - ekkortól már egy tizenhárom tagú Állandó Phylloxéra Bizottság végezte, amely egyben az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás munkájának felügyeletét is ellátta, értékelte annak havi jelentéseit és meghatározta a védekezés soron következő feladatait.

118 Az év folyamán egyre nagyobb szerepet kapott a bizottság munkájában az 1879-ben Országos Borászati Kormánybiztossá kinevezett Miklé)s Gyula, aki a minisztériumban a filoxéraügy előadójaként képviselte a bizottság elképzeléseit. Vezetése alatt alakult ki a filoxéra elleni védekezés államilag központosított rendszere, amely nagymértékben megnövelte a munkálatok hatékonyságát. A hosszadalmas előkészületek után felállított Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás a minisztérium támogatásának köszönhetően rövid idő alatt megszerveződött. Laboratóriumának felszereltsége és szakkönyvtárának ellátottsága is gyors fejlődést mutatott. (1881 végéig csaknem háromezer forintot költhetett az intézmény vezetője ilyen célokra.) Az ekkorra már több mint négyszáz kötetes könyvtár mellé kilenc, kifejezetten a filoxérával foglalkozó külföldi szakfolyóirat is társult. A legnagyobb példányszámban a klosterneuburgi szőlészeti telep igazgatója, Leonard Roessler által szerkesztett szaklapot rendelték meg, amelyből egy-egy példányt a vincellérképezdék, illetve az öt állami gazdasági tanintézet is kapott. A munka oroszlánrésze azonban gyakorlati jellegű volt, így az állomás vezetői leginkább a vészlcpett területeken vagy a kísérleti telepeken voltak megtalálhatóak, ahol a védekezést irányították vagy a kutatásokat végezték. Nagy szükség volt munkájukra, ugyanis a feladatok köre egyre jobban bővült. A kísérleti telepek vezetőinek - Farkasdon Petrovics István, Szcndrőn Szép Károly, Istvántelkcn Madarassy Pál - a védekezési kísérletek minél előbbi megkezdése mellett a munkafeltételek megteremtéséhez jelentős infrastrukturális beruházásokat (vinccllérlakások, utak, öntözőrendszer, raktárhelyiségek építése stb.) is végre kellett hajtaniuk. Az Országos Phylloxéra Kísérleti Állomás vezetője, Horváth Géza ugyanakkor nemcsak az intézmény megszervezésének feladatát végezte, hanem minden olyan munkába bekapcsolódott, ami a kártevő elleni védekezéssel volt összefüggésben. Többek között az állomás feladata volt a legkülönfélébb irtószerek kipróbálása is. A jó szándékú és kísérletező kedvű amatőr vegyészek mellett ugyanis nagy számban jelentek meg a tudatos csalók is, s a helyzetet jól jellemezte a Ducker Jenő által tett megállapítás. „Azt lehet mondani, hogy egyetlen nap se múlt el anélkül, hogy egy új feltaláló csalhatatlan szerével ne jelentkezett volna. Persze a feltalálóknak fogalmuk sem volt a flloxéráról, a legtöbb részük sohasem látott ilyent, semmi természettudományi ismeretük sem volt, de szerettek volna meggazdagodni hirtelen és munka nélkül. Es a filoxéra kísérleti állomásnak, illetőleg az állomás vezetőjének türelmesen végig kellett hallgatni, vagy végigolvasni a legbadarabb magyarázatokat és érveléseket és az ajánlott szerek és eljárások nagy részét még gyakorlatilag is ki kellett próbálni, hacsak az ajánlott szer történetesen nem volt olyan összetételű, amilyennel már végeztetett sikertelen kísérlet. "

m 118 A bizottság tagjai Emich Gusztáv, Földvári Mihály, Kemény Géza, Kcrntlcr Ferenc, Mórocz István, Nedcczky Jenő, Szabó József, Szalay Imre, Zichy Ágost, Kenessey Kálmán, Miklós Gyula, Horváth Géza voltak. Jelentés, 1881. 119 Vargha, 1909. 47. p.