Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)
many, akadémia, természettudományi társulat és gazdasági egyesület képviselőiből álló vegyes bizottságra kellene bízni, amely aztán minden idetartozó kérdésre nézve a legilletékesebb fórum lenne. (...) Egy ily állandó pltylloxéra-bizottság szakértelme aztán remélem, bírna annyi nyomatékkal, hogy a határozatai alapján kiadandó kormányrendeletekben a hazai szőlőbirtokos közönség is kellő bizalmat és teljes megnyugvást találhatna" - fejtette ki álláspontját a Természettudományi Közlönyben. 5 '' Herman végül tehát egyedül maradt a filoxéra természetérc vonatkozó álláspontjával. Annak ellenérc, hogy a Természettudományi Közlöny hasábjain, egy nagyobb lélegzetű cikksorozatban, 1876 folyamán újra, teljes részletességgel kifejtette nézeteit, a szakemberek többségét nem sikerült meggyőznie. Mint később kiderült, a kártevő szerepérc vonatkozó lényegi kérdésekben - a filoxéra nem következmény, hanem ok, a szőlőt pedig kipusztítja, bárhogyan is műveljük és bármennyire is trágyázzuk - valóban tévedett. Ugyanakkor a védekezés hatékony megszervezésének kérdéseiben - így egy állandó filoxérabizottság mihamarabbi felállításában, mindennemű szőlővcssző-forgalom azonnali betiltásában, a szőlőművelésmódok gyökeres megreformálásának szükségességében és a kártevő terjedésének lokalizálhatatlanságában - tett javaslatai és megállapításai a későbbiekben sorra megvalósultak, illetve beigazolódtak. Tudósainknak tehát nem sikerült közös megegyezésre jutni. Ennek ellenére vitájuk fontos szerepet játszott a filoxéra elleni védekezés megkezdésében. Fő jelentősége az volt, hogy általa került be a köztudatba a filoxéra veszélyességének mértéke. Az elhúzódó vita ugyanis szélesebb körben is felhívta a figyelmet a filoxéra megjelenésére és veszélyességére, s ezzel hozzájárult a kártevő elleni védekezés megindulásához. Anélkül azonban, hogy ennek a rendkívül szerteágazó vitának a részleteibe belemennénk, azt is meg kell állapítanunk, hogy kiindulópontjai között a kártevő teljes ismeretlensége mellett zoológiai, szőlész-borász, mezőgazdasági és egyéb szakembereink hatáskörcinek tisztázatlansága is szerepet játszott, ami a későbbiekben további problémákat is okozott. Mindemellett a vitának teret adó szaksajtó és a népszerűsítő folyóiratok, valamint a Borászati Lapok kiadásában megjelenő Szőlészeti-Borászati Evkönyvek szerepe mind a védekezés, mind a későbbi rekonstrukció során egyre jelentősebbé vált.'' 6 Jól példázza a sajtó fontosságát a filoxérával kapcsolatos közérthető formában megjelent felvilágosító cikkek sora. Ezek közé tartozott pl. a Gyakorlati Mezőgazda által közölt „Filoxéra Naptár", amely röviden és lényegre törően foglalta össze a kártevő — egyébként igen bonyolult - élctmé)djára vonatkozó információkat. Ez a szerepvállalás a filoxéravész leküzdésén túl egy új, a szőlő- és borgazdaság modernizációjában nagyszabású feladatokat is vállaló szakmai közvélemény kialakulását segítette elő, amely a fentiekben ismertetett első vitán kívül az elkövetkező évtizedek további szakmai vitáit is figyelemmel kísérte. 57 55 T. K. 1876. március 10. 160. p, 56 A korszak szaksajtójának javát a Borászati Füzetek, a Borászati Lapok, a Szőlő és Borgazdasági Lapok, a Természettudományi Közlöny, a Földmívelési Erdekeink és a Földművelési Értesítő, a népszerűsítő sajtót pedig a Falusi Gazda, az Erdélyi Gazda, a Gyakorlati Mezőgazda, a Gazdák Kalauza és a Magyar Földmíves című periodikák jelentették. 57 Mind a szaksajtó, mind a mezőgazdasági népszerűsítő folyóiratok folyamatosan tájékoztatták a gazdaközönséget a filoxéravész állásáról, és cikkekben, tanulmányokban ismertették a kártevő elleni védekezés lehetőségeit és módozatait. A Gyakorlati Mezőgazda pl. 1886-ban a trágyázásról, 1888-ban az amerikai szőlőfajokról, 1889-ben a szénkénegezésről, a Borászati Lapok - amely a kártevő magyarországi megjelenésétől fogva a lap minden egyes számában foglalkozott a filoxérakérdéssel - pedig 1887-ben pl. a franciaországi eredményekről és a szőlőoltási módokról, 1890-ben pedig a peronoszpóráról közölt hosszabb cikksorozatot.
