Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

III. A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881)

III. FEJEZET A filoxéra elleni védekezés kialakulása (1872-1881) A franciaországi szőlők pusztulásáról szóló hírek nyomán a minisztérium több rendeletet is kiadott. Először 1872. április 6-án hívta fel a gazdák figyelmét a közelgő veszélyre, majd tárgyalásokat kezdeményezett az osztrák mezőgazdasági kormányzattal a Franciaországból származó szőlővesszők behozatalának megtiltásáról. A Szlávy József vezette magyar agrártárca mindennemű szőlővesszőimport teljes betiltását szerette volna elérni, de sem az osztrák agrárvezetéssel, sem a hazai gazdasági egyesületek képviselőivel nem sikerült megegyeznie, így engedményekre kényszerült. Végül a több mint egy évig elhúzódó tárcaközi tárgyalások eredményeként 1873-ban - az ekkor már ifj. Zichy József által irányított minisztériumnak - sikerült kompromisszumos megoldást találni. Ez azt jelentette, hogy a gyökeres szőlővesszők behozatalát megtiltották az ország egész területére nézve, a sima vesszők forgalmát viszont engedélyezték. „A Phylloxéra vastatrix nevű rovar által okozható károk meggátlása céljából, a gyökeres szőlővesszők behozatala indítványom folytán a pénzügyminiszter körrendeletével egyelőre eltiltatott. Arról a hatóságot tudomás és miheztartás végett azon további felhívással értesíteni, hogy azon esetre, ha területén bármely feltűnőbb szőlőbetegség mutatkoznék, erről engem a beteg szőlőtőke, vagy vessző néhány példányának beküldése mellett a betegség tudományos megvizsgáltatása végett haladéktalanul értesítsen." - olvashatjuk a miniszteri rendeletben.

27 Az intézkedés nyomán a szőlősgazdák felfigyeltek a közelgő veszélyre, s az ország több részéről küldtek be beteg szőlőtőkéket a minisztériumba. A beküldött példányokat Jurányi Lajos, a budapesti Egyetemi Növénykert igazgatója vizsgálta meg, de filoxérával fertőzött szőlőt nem talált. Ezért miközben a minisztérium preventív intézkedéseket próbált meg foganatosítani, egyre többen kezdték a veszély nagyságát lekicsinyelni, és vaklármaként kezelni a kártevő pusztításait. Egyremásra jelentek meg az ilyen irányú cikkek még a szakmai folyóiratokban is, s ez nagymértékben megnehezítette a védekezésre való felkészülés megszervezését. Az 1874-es esztendő azonban nem várt fordulatot hozott. Kiderült, hogy Ausztria legnevesebb kísérleti szőlőültetvénye, a klosterneuburgi állami szőlőtelcp súlyosan fertőződött, a kártevő tehát már Magyarország nyugati határánál is megjelent. A telep vezetői már 1872-ben észlelték a filoxérát. Ennek ellenére a fertőzött tőkéket nem irtották ki, hanem kísérleti célból meghagyták, sőt továbbra is értékesítettek gyökeres szőlőoltványokat Magyarország egész területén, abban a reményben, hogy a rovar kiirtására tett erőfeszítéseik eredménnyel járnak. (A Földművelési Erdekeink című szakfolyóirat még 1873 végén is közölt egy útibeszámolónak „álcázott" reklámot a telep kiváló minőségű vesszőkínálatáról!)

28 Roeslcr Leonhard, a telep vezetője 1873 októberében előadást tartott a bécsi borászati kongresszuson, ahol a fertőzött terület kiirtásának elhalasztását így indokolta: „(...) egyébiránt könnyű lenne ezen szőllőrészlet kiirtásával a phylloxérát is megsemmisíteni, ha éppen ezen szőllőuek, mint a phylloxéra leküzdése és megsemmisítésére -Jelentés, 1872-1880. 2. p. 2K Földmívelési Erdekeink, 1873. december 8. 45. p. (a továbbiakban F. E.)