Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
Mellékletek
nak meg, a mikor a kerületi szőlészeti es borászati felügyelő valamely községben megjelenik és 4-5 napon át magyarázza és demonstrálja az összegyűlt szőlőmiveseknek különösen azokat a szőlőmívelési kérdéseket, a melyek az illető vidékre nézve kivállóbban fontosak. Vagy tartatnak ezek a tanfolyamok a tenyészeti időszak alatt minden fontosabb szőlőmívelési munka idejében akként, hogy a kerületi szőlészeti és borászati felügylő kinn a szőlőben magyarázza és mutatja is meg gyakorlatilag, hogy az illető munkát miként kell végezni s ebbe az érdeklődő szőlőmiveseket be is gyakorolja. Noha tagadhatatlan, hogy ezeknek a tanfolyamoknak is van üdvös hatásuk, mert a szőlőmivelés ismeretét általánosságban terjesztik és népszerűsítik, ezek megtartásától sajátképpen meg sem lehet méltán egyebet várni, mint az érdeklődés felébresztését vagy ébren tartását. Ezen feladatuknak ezek a tanfolyamok meg is felelnek, mert míg például az 1890-1895 években évenként 15 000-18 000 szőlőmives vett a tanfolyamokon részt, addig az 1896-1900 években jelentékeny emelkedés mutatkozik, úgy hogy az 1899-ben megtartott 735 tanfolyam résztvevője már 29 500, az 1900 évben megtartott 648 tanfolyam résztvevője pedig 49 000 volt. Ezen időszaki tanfolyamok magasabb fokú fejlődést érnek el. b. , azon 9-lo hónapos tanfolyamokban, a melyek az állami szőlőtclepcken abból a czélból tartatnak, hogy szőlő munkások a szőlőmivelés minden munkájában gyakorlatilag, de rendszeresen annyira képeztessenek ki, hogy egy kisebb szőlőt - esetleg vezetés nélkül is - kifogástalanul megmivelni, a szükséghez képest kezelni is képesek legyenek. Ezek a tanfolyamok abban az arányban léptettenek életbe, a mint az állami telepek épületekkel s a tanfolyam megtartásához szükséges egyéb kellékekkel felszerelhetők s ehhez képest részben már működnek, részben még szervezés alatt vannak s fokozatosan lépnek működésbe. Ezen tanfolyamokra az állami szőlőtelepekre annyi állandó munkás vétetik fel, a hány az illető telep megmivelésére szükséges. A tanfolyam végeztével ezek a munkások, mint gyakorlatilag teljesen kiképzett szőlőmivelők kerülnek ki a telepekről és terjesztik tovább a mai szőlőmivcléshez szükséges ismereteket. c. , Annak tudatában, hogy a néptanítók működése mily üdvös hatást gyakorolhat gazdasági téren is a népre, minden évben négy hétre terjedő tanfolyamot rendezek néptanítók számára az erre alkalmas vinczellériskoláknál és állami szőlőtelepckcn. Ezekre a tanfolyamokra évenként - mégpedig minden évben más-más vidékről 100-150 néptanítót hívok be, élelmezésük, elszállásolásuk és utazásuk költségére nekik a négy hét tartamára egyenként 120 korona általányt adok, őket a szőlőmivelésre és pinczekezelésre oktattatom és ezzel elérem azt, hogy ezek a tanítók a kik rendszerint már némi előismeretekkel is bírnak, négy hét alatt annyit sajátítanak el a szőlőmivelés és pinczekezelés ismereteiből, hogy a tanfolyam végeztével mint a szőlőmivelés gyakorlati apostolai oszlanak szét az ország minden részébe és lelkes hirdetői lesznek azoknak a tanoknak, a melyekkel a tanfolyamon gyarapodtak. d. , „Útmutatás a szőlőmivelésre" és „Homoki szőlőmivelés" czímű kézikönyvek kiadásával is gondoskodtam a szőlőmivelés gyakorlati ismereteinek terjesztéséről. Az előbb nevezett Útmutatást, a mely az új irányú szőlőmivelés egész rendszerét részletesen ugyan, de mégis gyakorlatilag és könnyen érthető népszerű modorban tárgyalja s a mely már közel 40 000 példányban forog a szőlőmivelők körében közkézen, úgyszintén a „Homoki szőlőmivelést" is ingyen szolgáltatom ki minden gazdasági egyesületnek, gazdasági körnek, szőlészeti vagy phylloxera ellen védekező egyesületnek vagy szövetkezetnek, továbbá minden iskolának a ki, illetőleg a mely annak megküldését kívánja. e. , A szőlőmivelés szakismereteinek rendszeres oktatásszerű ápolására az ezen gazdasági ágazattal foglalkozó tanintézetek, a vinczellériskolák s a felsőbb szőlő és borgazdasági tanfolyam vannak hivatva. Ezek fejlesztésével is igyekezem eleget tenni annak a kívánalomnak, hogy a szakértelem a szőlőmivelés terén kül- és belterjesen terjesztessék és fejlesztcssék. Erre vonatkozólag csak annyit bátorkodom legalázatosabban megemlíteni, hogy az 1895 évben volt 5 állami vinczellériskola 118 tanulóval, ma van 8 állami vinczellériskola 208 tanulóval. A felsőbb szőlő és borgazdasági tanfolyam hallgatóinak száma - ezen intézmény természeténél és hivatásánál fogva - nem emelkedhctik túl 18-20-on, ennél csak intensiv fejlesztésre kell csak szorítkoznom.
