Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

Mellékletek

Ezen első csoportba tartozó intézkedésekre nézve, a melyeket, mielőtt a második csoport méltatására térnék át, az alábbiakban legalázatosabban felsorolni bátorkodom, a törvény arra utasítja a földmívelésügyi ministert, hogy: 1., a felújításhoz szükséges szőlővesszőknek és szőlőoltványoknak nagy mennyiségben való termelését és jutányos áron való kiszolgáltatását biztosító intézkedéseket tegyen, 2., at új irányéi szőlőmivelés ismereteinek népszerű terjesztése véget rendszeres tanfolyamokat szervezzen 3., a székes-főváros határában vagy közelében a szőlőmivelés czéljaira szolgáló központi kísérleti állomást szervezzen és kísérleti telepet esetleg telepeket rendezzen be, 4. a felújított szőlők vidékein mozdítsa elő pinczc-egyletck felállítását. A fenti 1, pont alatti követelménynek akként szándékoztam kezdetben eleget tenni, hogy a szőlővesszők és szőlőoltványok nagy mennyiségben való termelésének eszméjének a társadalmi tényezőket és magánvállalkozókat igyekeztem állami támogatás állami támogatás kilátásba helyezésével és megfelelően megállapított jutalmazási rendszer alkalmazásával megnyerni. Ez a törekvésem azonban nem vezetett kellő eredményre, mert keletkeztek ugyan vállalati telepek szőlőoltványok termelésére, de üzemét a legtöbbje már három év múlva megszüntette. Ennek magyarázata abban van, hogy a szőlőoltványok termelése csak akkor nyereséges vállalat, ha a vállalkozó az oltványokat viszonylag nagy áron értékesíti, - oly áron a melyet, a szőlőt ültető gazda nem tud, vagy nem hajlandó megadni. Igy minthogy az ily vállalati telepek fennállásának feltétele, t. i. a szőlőoltványoknak nagy áron való értékesítése, nem volt összeegyeztethető azzal a másik követelménnyel, a melynek teljesítését a törvény szintén rendeli, t. i. hogy a szőlőmivelők jutányos áron juthassanak a szükséges szőlőoltványokhoz ezen érdekellentétek egymásra pattanásából a kisebb érdeknek, a vállalkozók érdekének kellett háttérbe szorulnia s a nagyobb érdek a szőlőmivelők érdeke nyomult előtérbe. Ez a helyzet a természetszerű fejlődés fonalán az állami termelés rendszeréhez vezetett át, mert csak az állam képes és van - a mi viszonyaink közt - hivatva arra, hogy a szőlők felújításához szükséges amerikai fajtájú szőlővesszőket és szőlőoltványokat minden nyereség nélkül, önköltségen, sőt ha kell némi veszteség viselésével is szolgáltassa ki a szőlőbirtokosoknak s hogy - mert itt a nyereségre való törekvéstől cltekintetik - csak feltétlenül jó és megbízható anyagot szolgáltasson, a mi a vállalkozóknál nem volt mindig elérhető. Azt a teret tehát, a melyről a társadalmi s a magánvállalkozás visszavonult, elfoglalta az állam s annak jelzésére, hogy az állami tevékenység e tekintetben 1895 óta terjedelmet öltött, csak az alábbi néhány számadatot bátorkodom a legalázatosabban felsorolni. Az amerikai fajtájú szőlővessző és szőlőoltvány termelése állami telepen volt az 1895 évben 10 helyen összesen 228 kat. hold területtel, ma van az ország minden nevezetesebb borvidékén, 46 helyen, összesen 1760 kat. hold területtel. Az állami szőlőtelepeken termett: az 1895 évben 4 millió amerikai szőlővessző, a jelenlegi telepek termőképessége, mihelyt valamennyi a kellő kort eléri, 45-50 millió szőlőoltvány, készült az állami telepeken 1895 évben egy fél millió, jelenben készül 12 millió. Az oltványkészítésre nézve azonban ez a teljes termelési képességnek még nem a végső határa, hanem a termelés még jelentékenyen fokozható, megháromszorozható lesz s a legújabb időben megejtett kutatások és vizsgálatok nyomán alkalmazandó módszerekkel elérhető lesz az is, hogy az oltványoknak az eddiginél sokkal nagyobb százaléka fog sikerülni s a mi fődolog, hogy az előállítási költség tetemesen apasztható s azzal egyezően az eladási ár is jelentékenyen mérsékelhető lesz. Az állami telepeken termelt szőlővesszőket és szőlőoltványokat az önköltségnek megfelelő átlagos árban szolgáltatom ki a szőlőbirtokosoknak, egyházaknak, lelkészeknek, tanítóknak, községeknek és kisgazdáknak, a folyamodók helyzetéhez mérten 25-90% árengedményt adok. Ezekben bátorkodtam legalázatosabban vázolni azon eljárásomat, a melyet a fenti 1, pontban rendelkezés végrehajtása iránt követek. Azon további követelménynek, a melyet a fenti 2., pontban bátorkodtam legalázatosabban jelezni ötféle módon és úton igyekszem eleget tenni, még pedig: a., népszerű tanfolyamok tartása által, tetszés szerinti számban megjelenő szőlőmivesek számára. Ezek a tanfolyamok vagy télen a mezőgazdasági munkák szüneteltetése idején tartat-