Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben
magyar hold = 1200 négyszögöl) területéből kiválasztott, 100 magyar hold területű ültetvényében. Az új ültetvény vesszőinek zömét a kecskeméti Miklós-telepről ingyenesen kapta az uradalom. így került sor egy-egy magyar hold Ezerjó, Tramini, Mézesfehér, Cabernet Saugvignon, Cabernet Franc, Merlot, Madelaine-angevine, Passatutti-sima, Chasselas-blanc, Schassclas-rouge és Muscat-lunel, valamint öt hold Zöldszliváni, négy hold Olaszrizling, három hold Nagyburgundi és két hold Oportó telepítésére, s a századfordulóra az új ültetvények nagysága elérte a negyven magyar holdat. Az 1893-ban megkezdett munkálatokat - melyeknek sorába tartozott a régi uradalmi sörház borpincévé történő átalakítása is - Szabó Sándor uradalmi vincellér és Szilárd Gyula irányította. A modern mtívclésmódokat (pl. combművelést), rendszeres trágyázást, gépi munkát, jól szervezett idénymunkásokat és megtervezett növényvédelmet alkalmazó pincegazdaságban a termésmennyiség az 1890-es évek végére hektáronként tartósan 10 hektoliter fölé emelkedett. A vállalkozás jövedelmezőségét az elismert szőlész szakember, Szilárd Gyula számításai alapján ítélhetjük meg. Ezek szerint az 1899/1900-as évben már termőre fordult negyven magyar hold tiszta bevétele 18 616 korona volt, ami Szilárd szerint - akinek számításaiban munkássága ismeretében nem kételkedhetünk - egy ezcrholdas bérbirtoknak megfelelő jövedelem volt. 404 Egy modern szőlőgazdaságból származó tiszta haszon tehát a többszörösét tehette ki a mezőgazdaság nem belterjes ágazataiban elérhető profitnak, s ezért a modernizációt sikercsen végrehajtó ászári uradalmi pincészet a későbbiekben mintájául szolgált az ilyen jellegű vállalkozásoknak. 405 Az új gazdaságok létrehozásánál tehát már tudatosan figyelembe vették a talajadottságokat és az éghajlati viszonyokat, a közlekedés és a szállítás lehetőségeit, a helyi napszám költségek alakulását és a hosszú távú értékesítési feltételeket. Ezekben az ültetvényekben mind a szőlőművelés, mind a borkészítés folyamata gyökeresen átalakult. Hagyományos szőlőfajták tűntek el, mert az amerikai alanyokra való oltás új követelményeket támasztott, amelyeknek sok régi fajta nem felelt meg. Ez egyben a jobb minőséget adó szőlőfajták elterjedését is jelentette. (Tokaj-Hegyaljának pl. ekkor alakult ki a nagyjából egységes furmint-hárslevelű arculata.) Megváltozott a művelésmód: mind általánosabb lett a forgatásos telepítés és az őszi takarás. A többszöri kapálás és a trágyázás mellett állandósult a peronoszpóra és a lisztharmat elleni védekezés, a permetezés is, amit hosszú ideig szinte kizárólagosan a bordói lének nevezett rézgálicoldattal végeztek. Megjelentek az első műtrágyák, bár alkalmazásukkal ekkor még a nagybirtokokon is elsősorban csak kísérleteztek. Az új telepítések költségessége miatt megindult a telepítési munkafolyamatok és a művelés gépesítése, bár eleinte leginkább csak az alföldi, sík területeken tudták alkalmazni az állati és a gépi munkaerőt. Megjelentek a homokgyaluk, a talajforgatásnál használt gőzekék és a síkvidékek mellett lassan a kevésbé meredek hegyoldalakon is mindjobban terjedt a lóval végzett talajművelés. A rendezetlen, számos fajtából álló ültetvények helyét néhány fajtát tartalmazó, meghatározott sor- és tőtávolságokra ültetett, oltványokból (illetve az immúnis talajokon saját gyökerű új fajtákból) álló telepítések foglalták cl. A szőlőtőke melletti karó alkalmazása mindinkább hozzátartozott az ültetvények összképéhez. A karók drágasága miatt azonban mindinkább terjedt a huzalos művelés is. A fajták kiválasztásánál meghatározó szerepet játszott a minisztérium által összeállított fajtajegyzék, melynek ajánlásai tudományos alapokon nyugodtak. Für, 1967-1968. 237. p. Az ászári szőlőgazdaságról bővebben Für, 1967-1968. 217-241. p.
