Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)
VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben
túlterheltsége (ami a rekonstrukció óriási feladatát tekintve nem meglepő) kemény korlátokat szabott az ideális állapotokhoz vezető úton, és az 1896-os felújítási törvény végrehajtásának legfőbb problémáját képezte. Ezért hangsúlyozta Baross kiemelten a népies szakoktatás fontosságát: „Az a gyámoltalan szőlőbirtokos aláír kötelezvényt, niívelési tervet és kezébe nyomnak neki egy vaskos kötetet, az - Útmutatás a szőlőnúvelésre -. E szerint kellene neki dolgoznia. Ebből a könyvből a pap, meg a tanító meg az intelligens birtokos olvashat, tanulhat, de a kisbirtokosnak az egész egy érthetetlen könyvtár, abból az legalább ma élő generációja, soha sem fog semmit megtanulni. Amint kidobjuk a szakszolgálat hajójából a népies oktatást, ezzel együtt első sorban ezek a kistermelők fognak elmerülni. A szőlőkölcsönök ellenőrzéséről van duplán is gondoskodva, de a kölcsönvevők által betartandó mívelési terv magyarázata és tanításáról abszolúte nincsen." 39 '' A helyzet megoldása érdekében Baross a szőlőfelügyelők által tartott tanfolyamok számának - a tanítóknak, a gazdasági szakíróknak és a nagyobb birtokosoknak az oktatásba való bevonásával történő - radikális emelését, valamint ezeknek az évszakoknak megfelelő munkákhoz kapcsolódó rendszeres megismétlését ajánlotta Darányi Ignác földművelésügyi miniszternek. Darányi mindemellett a szőlészeti felügyelők hálózatának további bővítésével is igyekezett orvosolni a problémát. A századfordulóra ez az intézményrendszer is kiteljesedett, s így Budapest, Szekszárd, Pécs, Csáktornya Tapolca, Pápa és Sopron mellett Pozsonyban, Nyitrán, Munkácson, Szatmárnémetiben és Egerben, valamint Miskolcon, Tarcalon, Szilágysomlyón, Bihardiószegen, Ménesen és Fehértemplomban, továbbá Kecskeméten, Szabadkán, Nagycnycden, Dicsőszentmártonban, Balassagyarmaton és Marosvásárhelyen, azaz minden jelentős magyar borvidéken működött már szőlészetiborászati szakfelügyelő. 197 A századfordulóra a szőlészeti-borászati szakoktatás is elérte az újratelepítések által támasztott magasabb színvonalat. Alsó szintjén - a szőlőmunkások és kisbirtokosok számára tartott népszerűsítő tanfolyamokon - 1896 és 1901 között több mint százezren vettek részt. 398 „Ezek a tanfolyamok vagy télen - a niezőgazdasági tnunkák szünetelése idején - tartatnak meg, a mikor a kerületi szőlészeti és borászati felügyelő valamely községben megjelenik és 4-5 napon át magyarázza és demonstrálja az összegyűlt szőlőmíveseknek különösen azokat a szőlőmívelési kérdéseket és eljárásokat, a melyek az illető vidékre nézve kiválióbban fontosak, vagy tartatnak ezek a tanfolyamok a tenyészeti idő alatt minden fontosabb szőlőmívelési munka idején akként, hogy a kerületi szőlészeti és borászati felügyelő a szőlőben magyarázza és mutatja is meg gyakorlatilag, hogy az illető munkát hogyan kell végezni s ebbe az érdeklődő szőlőműveseket be is gyakorolja."- értékelte a népszerűsítő oktatás jelentőségét a századforduló évéről készített miniszteri jelentés. 399 Az 1890-es évek elején elindult kezdeményezés a néptanítók aktivizálására tovább folytatódott. A századfordulóig évente mintegy 100-150 tanító vett reszt olyan egy hónapos vincellértanfolyamokon, melyeknek költségeit a minisztérium viselte." 100 A felújítási törvény megalkotása után az „Útmutatás a szőlőművelésre...,,- című, a minisztérium által megjelentetett kézikönyvet az 1900-as évek elejéig 40 000 példányban sokszorosították és küldték szét ingyen az érdeklődők számára! A Földművelésügyi Minisztérium a szaklapok terjesztését is igyekezett elősegíteni, 1898-ban pl. hatszáz néptanító számára 396 Baross, 1900. 15. p. m Dubravszky, 1910. 418. p. 398 Hozzá kell tennünk, hogy a résztvevők fele az 1901-ben megtartott 1454 tanfolyam hallgatója volt. Az állami szőlőtelepekcn 8-9 hónapos tanfolyamokat is szerveztek. Magyarország, 1901. 36. p. 399 Magyarország, 1901. 16. p. 4,,(l Lásd a 16. mellékletet.
