Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

szőlőt pedig (házak, pince és kút nélkül) 10 500 forinton vették, természetesen akkor teljes termőerőben volt!" - írta a Borászati Lapok.

372 A legnagyobb veszteségeket azonban a máshol képződött jövedelemmel nem rendelkező paraszti kis- és törpebirtokosok szenvendték el. „Birtokos gazdáink száma kevésbedik. Számos család pusztul. A dobra került földet és marhát tehetősebb gazdák vagy uzsorások vásárolják meg. A nép elzüllik. Egy része a tengeren túl, vagy szomszéd országokban keres új hazát, mások az ipar szolgálatába állanak. Sokan a városokban találnak munkát és kenyeret." tudósított a kialakult helyzetről a Gyakorlati Mezőgazda 1893. januári vezércikkében.

373 A törpebirtokos réteget azért sújtotta jobban a válság, mert a zárlat alá helyezett településekről máshová nem mehettek el napszámba, s ha ezt ki is játszották egy idő után, már nem volt hová munkába menniük, s így szőlőik mellett megélhetésüket is elveszítették. „A filoxéra kérdés súlypontja a kisbirtokosokon fekszik (...) és abban van a pusztuló szőlők legnagyobb veszedelme, hogy a tanulatlan kisbirtokos osztálynak, nincsenek mégsem szellemi, sem anyagi eszközei a védekezésre, pedig Magyarországon a szőlők legnagyobb része ezeké." — állapította meg Baross Károly a Borászati Lapokban.

374 Ezért a filoxéra elsősorban azokon a helyeken okozott hatalmas válságot, ahol a népesség egyedüli vagy legfőbb megélhetési forrását jelentette a szőlőművelés, tehát történelmi borvidékeinken, ahol folyamatosan nőtt a munkanélküliség. Az ültetvényeik felújítására egyedül képtelen törpebirtokosok számára az egyetlen megoldás a városokba költözés, az iparban való munkavállalás vagy az Amerikába történő kivándorlás maradt. A munkanélküliség és a nyomor a pálinkaivásra is rávitte az embereket. „Az elkeseredés óriási mértékűre fokozta az alkoholfogyasztást, amely látványos kárt okozott a lakosság körében. Néhány év alatt olyan mértékűvé vált a városban és a környékén, hogy Gyöngyös 1896 nyarán az ország egyik legnagyobb tébolydájának (120fős) megnyitására kényszerült." - olvashatjuk a filoxéravésznek a Gyöngyös-visontai borvidékre gyakorolt hatását bemutató tanulmányban.

375 A korabeli sajtóban is foglalkoztak a filoxéra pusztításának e szörnyű következményével. „(...) a pusztítás ijesztő arányokban halad. (...)A vész terjed, a bor fogy, ára már oly magasra szökött, hogy a szegényebb osztályok ezen egészségkövetelte italról lemondani kénytelenek. (...) Amit évszázadok óta, gazdag és szegény, munka és pihenés közben, örömben és bánatban, élvezni megtanítva és szokva volt: a természetes tiszta, valódi jó bor maholnap a gazdagabb osztályok lukszus itala lesz. (...) A jó sör már áránál fogva sem leend nálunk soha valódi népitallá. (...) Marad egyedül a pálinka. (...) Méltán lehet félni attól, hogy aminő pusztítást a filoxéra okozott szőlőinkben, hasonló, de még válságosabb rombolást idézend elő a pálinka népünk egészségében és erkölcsében. S ez utóbbi bajt még nehezebb leend orvosolni, mint a filoxéravészt!" - kongatta meg a vészharangot a Gyakorlati Mezőgazda vezércikke. Mindhiába.

376 A probléma még a századforduló után is igen súlyos maradt. Jelzi ezt, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete 1903-ban külön pályázatot hirdetett a pálinkaivás veszélyeit és a borivás előnyeit propagáló pályamunka megírására. A nyertes pályamunka bevezetőjében - téílzással, de érthető indulattal - állapítják meg: „A hol a pálinka a nép körében hódít, ott a betegek, főleg a hülyék és az őrültek száma szaporodik, az átlagos életkor csökken, a gyerekek elcsenevészednek, a gyermekhalandóság borzasztó méreteket ölt, a munkaképesség alászáll, a hadviselésre alkalmas legénység száma ijesztően csekély, a lakosság 372 B. L. 1898. július 31. 512-513. p. 373 Gy. M. 1893. január 15. 51. p. 374 B. L. 1890. július 19. 192. p. 375 Miskóczi, 1988. 148. p. 37

"Gy. M. 1883. január 8. 17. p.