Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

VI. A filoxéravész következményei a szőlő- és bortermelésben

anyagilag elzüllik, kivándorlás folytán egész vidékek elnéptelenednek."

377 Az egyesület a nyertes pályamunkát, melyet Pogonyi Bernát egerbaktai katolikus pap írt, igen olcsón nagy példányszámban terjesztette. Természetesen ilyen kiadványokkal a problémát orvosolni nem lehetett. Azt kell megállapítanunk, hogy a filoxéravész idején Magyarországon a borhiány miatt elterjedt és fellendült a pálinkafogyasztás a későbbiekben - bár alacsonyabb szinten - de állandósult. A tönkrement réteget csak a tokaji borvidéken kb. 7000 főre becsülték, így csak ezen a borvidéken a családtagokkal együtt több tízezer ember megélhetése került végveszélybe. Ez azt jelenti, hogy országos viszonylatban több százezer ember kerülhetett hasonló helyzetbe. A korabeli lapokban drámai hangú tudósításokat olvashatunk ezekről a vidékekről. A Balaton-felvidéki szőlőbirtokosság helyzetét pl. így jellemezte a Borászati Lapok cikkírója: „A filoxéra vastatrix oly vehemens erővel végezte nálunk munkáját, hogy a jövő borévben már aligha tölt mustot a hordóra valaki. Képzelhetni a megdöbbenést, amit ez a körülmény a tisztán bortermelésből élő lakosságnál támaszt. A múlt évfolyamán (1890) községünkben négyen dobták el maguktól erőszakosan az életet, lettek öngyilkosokká, ketten fegyver által, ketten pedig kötél által. Három közülük, fiatal, erőteljes, munkabíró családapa s ezek pinczéikben vetettek véget életüknek, mely körülmény nagyon is feltűnően jellemzi kétségbeesésük okát. Most még kezdetén vagyunk annak a nyomornak, amely kiszámíthatatlan és elképzelhetetlen mérvben sújtja az egész Balaton mellékét. A népesség sűrű, gabonatermőföldje pedig oly kevés, és ez a kevés is annyira soványan fizet, hogy ezen a vidéken még kenyér sem terem annyi, amennyi a lakosság fel ének elég lenne éven át."

378 Az újságok beszámolói szerint ügynökök járták az országot, Amerikába, Horvátországba, Szlavóniába való kivándorlásra csábítván a reményüket vesztett szőlőművelőket. A faluközösség bomlása, a városokba költözés és a kivándorlás azonban nem csupán a filoxéra okozta válsággal magyarázható. Mindez a kapitalista átalakulás velejárója volt. A jobbágyság csaknem fele 1848 után megélhetését biztosító nagyságú föld nélkül szabadult föl. A szőlőtermelő kisbirtokosoknak pedig csak töredéke tudta megváltani szőlőjét a feudális kötelezettségek alól. A kiegyezés után a birtokvesztés mind nagyobb méreteket öltött, ennek következtében az elvándorlás is egyre tömegesebbé vált, és a XIX. század utolsó évtizedében, illetve a századfordulón érte el csúcspontját.

379 A fentiekben vázolt folyamatok érintették a kisbirtokos szőlőtermelő réteget is, s a filoxéra okozta vagyonvesztés pedig tovább súlyosbította helyzetüket. Láthattuk, hogy az állam kisparcellás szőlőtelepítésekkel próbálta meg ezt a folyamatot megakadályozni, a megyei és helyi közigazgatás pedig az adók csökkentésével vagy elengedésével, közmunkaprogramokkal, valamint ipar telepítésével próbált meg segíteni a bajba jutott térségeken. (Tarcal vezetői pl. kőfejtő létesítését kérték a kereskedelmi minisztériumtól.) Az 1868-as és az 1879-es mezőgazdasági kongresszusokon a gazdasági egyesületek képviselői által felvetett agrártámogatási elképzelések továbbfejlesztésének megvitatására 1880-ban újabb tanácskozást tartottak az OMGE szervezésében. Ezen a kongresszuson már a nagybani terményértékcsítés országos szintű koordinálásának igénye is felmerült, s a tanácskozás kiindulópontjává vált egy, a kisbirtokosok megsegítését célul kitűző mozgalomnak. E mozgalom elképzelései Széchenyi Imre és Andrássy Géza nevéhez fűződtek, s lényegük az volt, hogy az amerikai otthonmentesítés (homestead) intézményének bevezetésével próbálják megvédeni a kisbirtokosokat a teljes tönkremeneteltől. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdasági ingatlanbirtoknak a tulajdonos megélhetési létmiPogonyi, 1904. 1. p. Borászati Lapok, 1891. 40. Erről bővebben: Rácz, 1980.