Beck Tibor: A filoxéravész Magyarországon. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 10. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 2005)

V. A szőlőültetvények állami támogatással való rekontstrukciója (1889-1910)

cellériskolát is létesítettek, így a szőlészeti-borászati tanintézmények száma 6-ra emelkedett.) 1898-ban tovább folytatódott a szakszolgálat bővítése. A borászati kerületek száma 27-rc, a szakszolgálat munkatársainak száma pedig 49-re nőtt. A filoxéra terjedése 1897-ben tovább folytatódott, 68 addig vészmentes község határában fedezték fel a kártevőt. Ezzel a vészlcpett települések száma 2774-re emelkedett. Ez azt jelentette, hogy a szőlőmtívcléssel foglalkozó községek (5770) közel fele ekkor már fertőzött volt. Az elpusztult szőlők területe ekkor már 227 000 hektárt tett ki, legnagyobb részben a szőlőművelés szempontjából legbecsesebb történelmi borvidékcinken. A kártevő elsősorban az ország nyugati részén (különösen Sopron vármegyében), valamint az erdélyi részeken terjedt, ahová a domborzati viszonyok miatt a legkésőbben és legnehezebben férkőzött bc. Ugyanakkor ez egyben a vész lassabb terjedését is jelentette. Ennek ellenére az 1897. évben termelt bor mennyisége az 1896. évi terméshez képest majdnem 30%-kal csökkent, és alig haladta meg az egymillió hektolitert. Ennek oka - a filoxéra pusztítása mellett - az erdélyi borvidékeket sújtó peronoszpóra, jégverés és szárazság volt, amely miatt ezen a borvidéken az előző év termésének (298 925 hektoliter) alig tizede (26 036 hektoliter!) termett.

299 (A peronoszpóra elleni védekezés ekkor még nem volt elterjedve, s a kis- és törpebirtokos gazdák ugyanolyan tehetetlenséggel álltak az újabb természeti csapás előtt, mint húsz évvel korábban a filoxéra megjelenésekor. Ez a helyzet szerencsére sokkal gyorsabban változott meg, mint a szőlőgyökértetű esetében.) Mindemellett a minisztérium adatai szerint az elpusztult szőlők felújítása 1897-ben már összesen 2105 településen, azaz a vészlepett 2774 község 76%-ában folyt.

300 Az 1896. évi törvény hatását, a szőlőtclepítési kedv növekedését jól mutatja, hogy míg 1886 és 1896 között - tehát tíz év alatt! - körülbelül 50 000 hektárt ültettek, addig 1897-ben - a szőlőrekonstrukciós törvény hatására - már 21 460 hektár új szőlőültetvény létesült.

301 Mindez alapot adott a földművelésügyi miniszter optimizmusára: „(ha) szőlősgazdáink ebbéli tevékenysége a niult évekhez képest ily nagy arányokban növekedik: arra a föltevésre jogosítanak, hogy a ßlloxera által elpusztított szőlők a közel jövőben teljesen helyreállíttatnak, illetőleg uj szőlőkkel fognak pótoltatni.'

m2 Az új ültetvények megszaporodása mellett megnőtt a szénkéneggel kezelt szőlőterületek száma is. Olyannyira, hogy bár a zalatnai szénkéneggyár teljes kapacitással dolgozott, a felmerülő igényeket nem volt képes kielégíteni. A hiányt import útján pótolták. A minisztérium Franciaországból 1538, Triesztből 968, összesen tehát 2506 mázsa szénkéneget importált. Az összes felhasznált szénkéncg mennyisége 1897-ben 6157 mázsa volt. Ha ezt összevetjük azzal, hogy még 1895-ben is csak 2916 mázsát használtak fel az irtószerből, akkor ismét csak a szolorekonstrukciós törvény különös jelentőségére következtethetünk.

303 A törvény hatására az oltványtermclés is ugrásszerűen megnőtt. A várható kereslet kielégítésére a földművelésügyi minisztérium 1897-ben 21 érj - összesen 170 hektár nagyságú - anyatelcpet hozott létre, s ezzel az állami anyatelcpek száma 9-ről 30ra, területük pedig 142 hektárról 311,5 hektárra emelkedett.

304 Termelésük ekkor már 299 Jelentés, 1897. 81. p. 3U0 Jelentés, 1897.35. p. 301 Statisztika, 1895-1896. 32-37. p., Jelentés, 1897. 39. p. 302 Jelentés, 1897.39. p. 31,3 1886-ban 115, 1887-ben 598,1888-ban 611, 1889-ben 1199, 1890-ban 2739,1891-ben 3897,1892-ben 3326, 1893-ban 2619, 1894-ben 2819 mázsa volt a szénkéneg-fclhasználás mennyisége. Jelentés, 1896. 4. p. 3114 A földművelési minisztérium úgy számított, hogy ezeknek az új telepeknek a termőre fordulásával (évi 35-40 millió vessző) teljes mértékben kiküszöbölhető lesz a vesszőimport.