Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
Bevezetés
tudománytörténeti szempontokat helyezte előtérbe és csak utalásszerűén szólt a tudományos kutatás és a termelés között feltételezhető kapcsolatokróL Legjobb tudomásunk szerint ezen kivül mindössze két olyan munka látott napvilágot, amelyik e témát érintette és egy-egy állomás történetének feldolgozására vállalkozott. Ezek között találjuk az óvári Gépkisérleti Állomásról szóló könyvet 4 , amelynek szerzői - Erdei János és Flescn György - az általunk vizsgált korszakot csak kis terjedelemben és levéltári forrásanyag me Uőzésével dolgozták feL A másik, ennél szélesebb forrásbázisra épülő, de terjedelmét tekintve rövidebb tanulmány szerzője, Kolossváry Szabolcsúé az Erdészeti Kísérleti Állomás megírására vállalkozott. 5 Az említett munkákon kívül a kísérletügyi állomásokra vonatkozóan csak egyes tudománytörténeti művekből nyerhettünk ismereteket, anélkül azonban, hogy tevékenységünket illetően részletekbe bocsátkoztak volna. 6 Ugyancsak a mélyebb elemzés igénye nélkül kerültek említésre egy-egy agrártudományos kötetben, amelyben a szerzők történeti visszatekintés közben tudománytörténeti érdekességként tesznek említést az állomások munkájáról. 7 Esetünkben haszonnal forgathatók azok a tanulmányok is, melyek az agrártudomány egyes ágainak (növénytermesztés, növénynemesítés) históriáját kutatva tesznek utalást a kísérleti intézetekben végzett munkára, cs adnak erről objektív értékelést. 8 Az eddig említett irodalmi vonatkozásokon túl az állomások szerepelnek egy-egy tudós életművének feldolgozásakor, ha történetesen a je les szakember munkássága során kapcsolatba került az intézetek valamelyikével A hazai mezőgazdasági kísérletügyi állomások történetét érintő művek leltárát elkészítve ismételten megállapíthatjuk, hogy e témakörben átfogó jellegű, és a történetírás különféle módszertani eszközeit felhasználó munka nem született. Az előzmények ismeretében különösen nagy jelentőséggel bíró szempont, hogy témánk történetét feltáró munkákhoz milyen forrásbázis áll rendelkezésünkre. Már elöljáróban leszögezhetjük, hogy e tekintetben nem küszködünk a bőség zavarávaL Az elsődleges forrásként kezelt levéltári kútfők közül a Földmívelésügyi Minisztérium és a jogelődjének számító Földmívelés-, Ipari és Kereskedelemügyi Minisztérium adatai állnak - meglehetősen hézagosan - rendelkezésünkre. Az egyes állomásokra vonatkozó anyagok közel sem teljesek, sajnos éppen a felépítésükre, működési rendjükre utaló iratok hiányoznak, s helyettük a történeti szempontból számunkra kevésbé értékes személyzeti anyag vészelte át viszonylagos épségben az elmúlt évtizedek viharait. A levéltári forrásoknál maradva elmondhatjuk, hogy a vidéki gyűjteményekben alig lelhető fel forrás, eltekintve a kivételnek számító óvári levéltártól, ahol viszont a hely szelleméből adódóan még több adatot reméltünk. Tekintettel az elsődleges forrásanyag hiányosságára és szórtságára, felértékelődött az úgynevezett másodlagos források jelentősége. Azonban itt sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy ezek is hiányosan állnak a kutatók
