Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 4., Állattenyésztési intézetek

említést, és akkor megállapítottuk, hogy a mezőgazdaság részesedése ebből igen csekélynek mondható. A mezőgazdasági költségvetés alaposabb vizsgálata után szembetűnő - erről a már korábban is szót ejtettünk -, hogy a növénytermeléshez képest az állattenyésztésre fordítható kiadások mennyivel magasabbak voltak. Természetesen ez már a kortársaknak is feltűnt; a mimszténum „miihókat áldoz lótenyésztésre, százezreket szarvasmarhatenyésztésre, de növénytermesztésre alig." 376 szólt a jogos kritika. A költségvetés az állattenyésztésen belül a további aránytalanságokat okozva osztotta szét a pénzt. Első között kell kiemelni a lótenyésztésre fordíüiató összegek magas százalékát, ami a presztizs okok mellen a lónak a hadseregben betöltött szerepével is magyarázható. Csupán egy példa ennek illusztrálására: 1894-ben az állattenyésztés és a tejgazdaság fejlesztésére 218 ezer forint állt rendelkezésre, ugyanakkor az állalmi lótenyésztő intézetek kiadásainak fedezésére 780 ezer forint jutott. Álljon itt még egy adat a lótenyésztés kiemelkedő költségvetési támogatásának bizonyítékául: 1890-1910 között budgetből szarvasmarha, sertéstenyésztés céljaira fordítható összeg csak hatodát tette ki a lótenyésztésre szánt anyagi támogatásának.

377 A fentiek előrebocsátása mellett tekintsük át egyenként az állattenyésztés fejlesztésének szolgálatában álló tudományos intézetek történetét. A hazai mezőgazdasági szakigazgatásban előkelő helyet elfoglaló és a kísérletügy kérdésekben többször megnyilvánuló Máday Lsidor már 1874-ben felevetette egy állattenyésztési kutatóintézet megszervezésének szükségességél. 78 Két évvel később a kormányzat is fontolgatta egy ilyen létrehozását, ugyanis a külföldi intézetek megfigyelése céljából németországi és franciaországi tanulmányútra küldték Thanhoffer Pált, a budapesti Állatorvosi Tanintézel tanárát.

379 Ekkor már Nyugat-Európa több államában működtek állattenyésztési kutatóintézetek, legkorábban 1858-tól németországi Möckerben. Nálunk folyamatosan figyelemmel kísérték a külföldön folyó kutatásokat és erre az elméleti alapra is építve a 90-es évektől már tudományos igényességgel kezdtek foglalkozni az állattenyésztés két alapvető kérdésével az örökléstannal és a takarmánytannal.

380 Egy ekkor megfogalmazott javaslat szerint: „Létesítsen az állam állatetetési kísérleti állomásokat, amelyek kísérletek által megállapíthatnék, vajon a hazai viszonyokhoz alkalmazva milyenek az egyes takarmányok tápanyagai, továbbá hogyan alakulnak a tápanyagok a hazai kukoricában, gabonában és rosta a Íjak ban, és végül pontosan határoznák meg takarmányaink minőségét." 381 Általában elmondható, hogy a fentiekben vázolt témakör problémáit kutató intézet létrehozása iránt nagy szakmai igény mutatkozott. A hazai gazdasági életet, a gazdasági irányítást és nem utolsósorban a kísérletügyünket alaposan ismerő Liebermann Leó - egykoron az Országos Chémiai Intézet igazgatója - „ az érdekelt ipari és kereskedelmi körökhöz fordult, akik közül 13 malom, 6 szeszgyár, a magyar cukorgyárosok országos egyesülete és a budapesti-kőbányai serte s szállásbirtokosok a felállítandó intézet céljaira magánadakozás útján 14200 koronát gyűjtöttek össze, mely a tervbe vett építkezés költségeinek felét tette ki."

382