Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek

igazgatóság az elmúlt időben néhány szakszerű és a termelést valóban elősegítő intézkedést hozott, ezek még a kívánt cél eléréséhez mind nem elégségesek. A termelők ugyarus arra kíváncsiak, hogy az adott viszonyok között milyen művelési eljárást alkalmazzanak, és milyen fajtákat termeljenek. Mindezeket figyelmen kívül hagyva a pénzügyi és földművelésügyi tárca illetékesei 1897 elején tartott megbeszélésükön mégsem egy önálló költségvetéssel bíró intézet felállítására tettek javaslatot, hanem a mostoha anyagi körülményekre hivatkozva, a debreceni gazdasági tanintézet keretén belül javasolták annak létrehozását. A döntést általában nagy kiábrándulással vették tudomásul: „az 1882. év óta vajúdó hegyek megszülték az egeret" - kommentálta a döntést az egyik szaklap cikke 357 Az ügy végére az FM 56608/1897. számú rendelete tett pontot, amely elrendelte az állomás megszervezését, és az egy évvel később el is kezdte működését. A fenű rendelet értelmében tehát megkezdte működését a debreceni intézet és ehhez kapcsolódva szintén munkához látott az alföldi dohánytermelés központjában létesült békéscsabai fiókállomás. Az eredeti korniányzaú elképzelések szerint „A fokozatos fejlődés arányában ezen fiókállomások is szaporodni fognak, amennyiben minden jellegzetes dohánytermelési körzetnek meg lesz a maga állomása, melyeknek munkakörét a debreceni központi állomás fogja megszabni."

358 Ezek az elképzelések a későbbiek során nem kerültek megvalósításra, de még felmelegítésükre sem történtek próbálkozások. Ehelyett maradt a debreceni központi állomás, melynek élére a helybeli tanintézet növénytermelési tanszékének tanárát, Kerpely Kálmánt nevezték ki. A központi intézet és a békéscsabai fiókállomás feladatát a dohánytermeléssel és kezeléssel összefüggő tennivalók elvégzésében határozták meg. „A termelési és kezelési eljárásokat, a palánta neveléstől kezdve egészen a dohány beváltásig összehasonlító kísérletezés útján tökéletesíteni. A dohánytermesztő gazdákat az okszerű termesztésével megismertetni. Dohányfajtákat nemesíteni és okszerű megtermesztést űzni."

359 - olvashatjuk az állomás teendőit összegző hatban. Az idézetteken túl az állomás feUdatkörébe tartozott az FM és Dohányjövedéki Központi Igazgatóság, továbbá a termelők részére történő szaktanácsadás, és részvétel a dohányjövedéki tisztek szakképzésében.

360 Az állomás a debreceni tanintézettől nem elkülönülve fejtette ki tevékenységét, és az ehhez szükséges anyagi fedezetet innen igyekeztek biztosítani. Talán nem elfogult egykorú megítélés szerint: „az állomás mintaszerű berendezéssel bírt"

361 A tanintézet épületében 6 helyiségből álló laboratórium szolgált a kémiai, dohányfiziológiai és mikroszkopikus vizsgálatok elvégzésére. Az állomást körülvevő 9 kh-as területen különböző rendszerű szárító pajták kerültek felépítésre. A központi állomás ingatlan-leltárát gazdagította még az 1 kh-at elfoglaló palántanevelő és a 2-2 kh-at kitevő úgynevezett kultúr- és botanikus kert. A szántóföldi kísérletekre kezdetben mindössze tíz kh állt rendelkezésre, később