Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

Bevezetés

BEVEZETÉS Magyarország a dualizmus évtizedeiben a Monarchián belüli „munkamegosztás" következményeként az agrártermékek fő előállítója és szállítója volt. Az ország mezőgazdasági jellegét az előző korszaktól örökölte és azt - bizonyos hangsúlyeltolódással - meg is tartotta. Ez a tény azonban sem társadalmi, sem gazdasági szempontból nem jelentett mozdulatlanságot, éppen ellenkezőleg, mindkét vonatkozásban alapvető változások mentek végbe. Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc eseményeinek hosszú távra ható következményeként elhárult az akadály a polgári tulajdon és piaci viszonyok elterjedésének útjából. Ennek köszönhetően, ha fokozatosan is, megtörtént a robotrendszer nyomáskényszerre épülő hagyományos mezőgazdasága elemérnek felszámolása és sor került a modern tőkés agrártermelésre jellemző jegyek ( szabad földtulajdon-, és földforgalom, szabad piac, gépesítés, belterjes növénytermesztés és állattenyésztés stb.) térhódítására. A korszak agrártörténetét feldolgozó szintézisek, egy-egy részterületet feltáró tanuhnányok,

1 megállapításai és nem kevésbé az egykorú statisztikai források

2 adatai a hazai mezőgazdaságban végbement mennyiségi és minőségi növekedést regisztráltak A történeti feldolgozásokban legfeljebb a változások mélységének és kiterjedésének megítélésében tértek el a vélemények, ütköztek az álláspontok, de szinte mindegyikük szerzője konklúzióként a fejlődés és előrelépés tényét regisztrálta. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy agrártörténetírásunk a hazai mezőgazdasági termelés színvonalának alakulásáról a termelési rendszerben bekövetkezett változásokról, a termelési technológia fejlődéséről, a termékeket előállító üzemekről többé-kevésbé reális képet alakított ki. A történeti munkák azonban szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a termelés szolgálatában álló tudományos és alkalmazott kutatás a hazai szerepének feltáró elemzését. Az eddigiek során még kísérlet is alig történt annak megállapítására, vajon Magyarországon a dualizmus korában a fejlődés milyen szintjén állottak a mezőgazdasági kísérlctügyi állomások, amelyek a Nyugat-Európában a tudományos és alkalmazón tudományos agrárkutatások központjának számítottak. Ismereteink szerint a hazai historiográfiában a mezőgazdasági kísérletügyi állomások működését a történetírás eszközeivel feltáró munka csak e kötet szerzőjének tollából született. Feldolgozásában elsősorban intézmény- és