Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek
példaként említsük Károlyiakat, az Esterházyakat, illetve Baross Lászlót, Székács Elemért. Talán meglepő de a különböző egyházi tulajdonban levő uradalmak is kitűntek a kísérletekben történő aküv részvéte lükké L így gyakran találkozhatunk az egri és az esztergomi főkáptalan, a csanádi-, szepesi püspökség, a pannonhalmi főapátság, a zirci apátság különböző uradalmainak nevével. 260 Ennek egyik oka minden bizonnyal az lehetett, hogy a Vallási- és Közoktatásügyi Minisztérium 1893-ban keletkezett utasításában kötelezte a hozzátartozó közalapítványi birtokokat a kísérletekben való közreműködésre. 261 Fel kell hívni a ügyeimet arra, hogy a köztudottan korszerűen termelő cukorgyári gazdaságok - a kezdeti tartózkodás után - milyen nagy számban vettek részt a különböző és nem csak a répa terme léssel összefüggő kísérletekben. A képzeletbeli leltár során találkozhatunk a nagycenki, brassói, nagysurányi cukorgyárak gazdaságaival csakúgy, mint a Magyar Czukoripar-, a Diószegi Czukor és Szeszgyár-, a Garamvölgyi Czukorgyár-, a Mezőgazdaság Ipar Rt-hez tartozó gyárak mezőgazdasági üzemeinek nevéveL 262 Ugyanilyen modern, belterjes gazdálkodást folytattak a tőkés nagybérlők által művelt birtokokon is, ők az állomás kísérleteinek szintén aktív résztvevői voltak. Közülük is kiemelésre érdemes a már említett báró Berg Gusztávon 263 kívül Beer Henrik ( Olgamajor, Heves m), Horváth testvérek (Csejthe), ótocska Géza (Sopronkövesd), Zöld Zsigmond (Mezőlak), Deutsch Adolf (Nagyberki), Wittmann Ignác (Pápamajor), Leopold Zsigmond (Pa-Buzsák), Gyérei Richárd (Puszta-Gyánth), Mahn Frigyes (Nagykajd), Grüner Károly (Jakabfa), Grüner Lajos (Felsőrajka), Leidenforst Károly (Nagyborsány) és gróf Teleki Arvéd (Brassó), utóbbi tevékenységére a későbbiekben még részletesebben is kitérünk. Ha egy pillantást vetünk a földbirtokosok korántsem teljes listájára, akkor megállapíthatjuk, hogy a királyi család (Albrecht, Frigyes, József főhercegek) birtokai is szintérül szolgáltak egy-egy kísérlethez és képviseltették magukat a hazai arisztokrácia (Esterházyak, Telekiek, Károlyiak, Zichyek Apponyiak, Festeticsek, Desewffyek stb.), továbbá a politikai és gazdasági élet más reprezentánsai (Tisza Kálmán, Zselénszky Róbert, Talhan Béla, Széli Kálmán, Wenckheim Frigyes, Hah any Deutsch stb.). A kísérletekben résztvevők döntő hányada több mint 100 kh fölötti bútokkal , bérlettel rendelkezett. Ennek oka kézenfekvő, hiszen elsősorban ők azok akik gazdaságilag is elviselhették az esetleges sikertelen kísérleteknél keletkező anyagi veszteséget. A tulajdonosok túlnyomó többsége, a birtokot ténylegesen irányító szakszemélyzet, üsztában voltak a kísérletek hosszú távú gazdasági használatával. Mindezen gazdasági érvek mellett az ezekhez való kapcsolódás a korszerű gazdálkodás iránű nyitottság kifejezője is volt. Hamarosan pedig az állomás és egyes birtokok kapcsolatában presztízs szempontok is szerepet játszottak, hiszen nevük közszájon forgott, egyfajta társadalmi-gazdasági közszereplést biztosított számukra. A nagybirtok esetében a kísérletekkel együttjáró érdemi munkát természetesen a gazdasági tisztikar végezte, ezek élén nemegyszer a hazai gazdatársadalom legkiválóbb tagjai
