Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek

álltak, akik sok esetben azonos, vagy közel olyan szakmai tekintélynek örvendtek, mint egy-egy akadémiai tanár, vagy kísérleti intézeti igazgató. Utalhatunk itt a már említett Baross László, Székács Elemér, Szabó János vagy Vásárhelyi József mellett az utókor számára kevésbé ismert, de hasonló szakmai kvalitásokkal rendelkező Jattka Ferencre,

264 d'Harcourt grófné birtokainak vezetőjére. Nem egy esetben megtörtént, hogy a birtokok irányító jószágfelügyelő állomáshelyét változtatva új „gazdájának" birtokaival kapcsolódott be a kísérletek folyamatába.

265 Az előforduló nevek között több esetben olyanokkal is találkozunk, akik nem csupán birtokosok, hanem gazdaságuk irányítói, kiváló szakemberek voltak. így példaként említhetjük Dr. Mesterházy Ernő (Nagygeresd), Bauer Ottó (Csepreg), Gotthard Sándor (Herény), Herblay Emil (Csömör) nevét. Az állomás kísérleteinek aktív résztvevőjeként tartották számon Ordódy Lajost, aki mellesleg a Gazdasági Lapok szerkesztő tulajdonosaként és az OMGE titkáraként is aktív szerepet játszott a hazai mezőgazdaság felemelkedésében.

266 A rendelkezésünkre álló forrásokból megállapíthatjuk, hogy a Növénytermelési Kísérleti Állomásai közösen végzett munkában a világi nagybirtok mellett az állami és egyházi nagybirtokok mezőgazdasági üzemeinek aktivitása volt a legszembetűnőbb, de tudomásunk van hitbizományi birtokon folytatott kísérletekről is.

267 Az esetek döntő többségében ezek a partnerek a kor élenjáró termelési technológiáját alkalmazták, általában szilárd anyagi háttérrel rendelkeztek.

2 8 A Növénytermelési Kísérleti Állomás jelentéséből tudomásunk van kisbirtokosok részvételével végrehajtott kísérletekről is. ANyitra megyei Szakolca határának város határának nagyobbik fele belterjesen gazdálkodó kisbirtokosok kezelésében állott. Az állomás munkatársának jelentéséből vált ismertté, hogy a gazdák a város elöljáróságának figyelmétől is kisérve több kísérletben vettek részt, és egy-egy alkalommal 10-10 gazda ajánlotta fel parcelláját ilyen célokra.

269 Az a tény tehát, hogy az állomás munkatársai főleg a nagy-, esetenként a középbirtok képviselőivel álltak munkakapcsolatban „nem a parasztság lenézéséből fakadt, hanem a kutatások jellegéből,"

2 0 -állapította meg igen helyesen \orös AntaL és ennek egyéb gazdasági eredetű előnyeire, racionalitására korábban már mi is rámutattunk. Ez azonban nem jelentette azt, hogy Cserháti és az állomás többi munkatársa ne gondolt volna a kisebb üzemek erőteljesebb bevonására. Cserháti a földművelési miniszter elé kerülő tervezetében már 1890-ben felvázolta ezzel kapcsolatos elképzeléseit: „Szándékom azonban idővel oly intézkedéseket életbe léptetni, hogy az állomás működéséből a kisgazdáknak is haszna legyen, annál is inkább, mert az van a legkevésbé azon helyzetben, hogy tudomást szerezzen a jobb minőségű fajtákról. Ez okból a mint több évi kísérletek után meggyőződést szerezhetek magamnak, hogy egyik vagy másik növényfajta valamely vidékre különösen jónak bizonyult, azt rendelkezésemre álló eszközökkel a kisgazdák körében lehetőleg terjeszteni fogom"

271 Ez a rendkívül logikus elképzelés főbb vonalaiban végül is megvalósult. A kísérletek döntő hányada a nagybirtok