Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)
II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 3., Növénytermelési intézetek
iránt megnyilvánuló természetes nyitottság jellemezte a hazai "gazda társadalom fölvilágosult" részét. Az állomás 1894. évi munkájáról kelt jelentésben Cserháti nagy megelégedéssel állapította meg: „nagyarányú kísérletezésre nemcsak mindig akadt elegendő jelentkező, hanem majd minden egyes kísérleteknél már számosan lettek előjegyezve (a következő esztendőre - F.Gy.) (...), mert a rendelkezésre álló mag, trágya stb. a nagyszámú jelentkezés folytán hamar elfogyott. Akár a szaklapok útján, akár a közvetlenül fordultam a magjai gazdákhoz, mindig a legnagyobb készséggel ajánlkoztak a kísérletezésre." Nem egy közülük egyidőben az állomás több kísérletében is közreműködött. Egy-egy kísérletben változó számba vettek részt, általában a műtrágyázási kísérletekbe vontak be több önkéntest. 1895-ben például 300 termelőnél vizsgálták, hogy milyen termésfokozó hatása van az őszi gabonafélék alá kiszórt szuperlöszfátnak. 256 Egyébként az egyes kísérletek nem mindig igényelték ilyen nagy számú gazdálkodó bekapcsolását, de általában megfigyelhető, hogy részvételük a műtrágyázási kísérletek esetében magasabb volt. Tudomásunk van olyan akcióról, amelynek során 564 gazdaságba küldtek műtrágyát, de ,,a kísérletek száma nagyobb, mert egyes uradalmak több kerületben is végeztek" 257- olvashatjuk az állomás munkájába bepillantást engedő jelentésben. Különösen az összehasonlító termelési kísérleteknél volt elsődleges szempontjiogy az adatok az ország minél több területéről kerüljenek ki. Egy 1906-ban végrehajtott búza-vetőrnagtermelési kísérletben 34 vármegye 50 gazdasága működött közre. 258 A korabeli szakirodalom szerint egy-egy kísérletsorozatban optimálisan 40-50 résztvevővel kell számolni. 259 Mivel azonban az állomás ennyi, közvetlenül az irányítása alatt álló (bérleti és szerződéses) teleppel nem rendelkezett, ezért az önként vállalkozó termelők nélkül nem számíthatott mdományosan is értékelhető eredményre. Rátérve most már a kísérletben résztvevők gazdasági és szociális helyzetének vizsgálatára, fel kell hívni a figyelmet arr, hogy a nagybirtokokon végzett kísérletek során az abban aktívan résztvők - az esetek döntő többségében - az egyes birtokok szakmai irányítóiból kerültek ki, bár esetenként találkozhattunk kivétellel is. Az alábbiakban a különböző kísérletekben résztvevők névsorát ismertetjük, de ez a üsta korántsem teljes, hiszen ezt ma már nem tudjuk teljes hitelességgel rekonstruálni. Azt viszont nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a kísérletekben, kutatási kooperációban résztvevő gazdaságok termelése az esetek többségében meghaladta a hazai átlagot, így tehát bizonyos támpontul szolgálnak a dualizmuskori magyar mezőgazdaság színvonalának vizsgálatához. E birtokok, termelési egységek levéltári anyagának kutatása után az eddiginél és árnyaltabb képet kapnánk a korszak termeléstörténetéről. Erre vonatkozóan - az említett levéltári fonások mellett - a korabeli gazdasági szaklapok és Kísérletügyi Közlemények szolgáltatnak még igen értékes adatokat. Összeállításunkban találkozhatunk olyan birtokosokkal vagy mezőgazdászokkal, akiknek neve ismerősen cseng a témával nem foglalkozók körében is,
