Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 2., Vetőmagvizsgáló állomások

hogy a vetett takarmányokban okozott károkkal már az állattenyésztésben is nehézséget jelentettek. Ezenkívül a kórokozókkal fertőzött vetőmagvak külföldi értékesítése is lehetetlenné vált, komoly bevételtől fosztva meg ezzel a vetőmagtermelő gazdaságokat. A 87434/1895 számú FM körrendelet előírta, hogy az egyes állomások milyen területi beosztás szerint kötelesek ellenőrizni a lóhere és lucerna vetőmagot.

155 A földművelési kormányzat nagyon komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy belföldi forgalomban is lehetőleg csak ólomzárral (plombával) hitelesített, tehát fertőzésmentes vetőmagvak kerüljenek forgalomba. A 90-es évek második felétől a fentiekben említett két törvény végrehajtása során adódó többletmunkán túl, számos egyéb, és nem kevésbé fontos tennivaló elvégzése hárult az állomásokra, melyekre még a későbbiekben részletesen kitérünk. Visszatérve azonban a hazai vetőmagvizsgáló intézetek történetének vizsgálatához, a korabeli dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a tharandi állomás megnyitása után két évvel Dimnger Imre - ekkor a debreceni Gazdasági Felsőbb Tanintézet tanára - már a helyszínen tanulmányozta munkáját. Hazatérve núnden fórumot igénybe vett egy Magyarországon felállítandó hasonló célokat szolgáló intézet népszerűsítésére. Megítélése szerint ugyanis ennek tevékenysége révén csökkenthető lenne a rossz minőségű vetőmagvak forgalombahozatala. Ez a vetőmagkereskedők számára is tartogatna előnyöket, hiszen az állomások vizsgálataikkal garantálnák az egy-egy kereskedő által forgalmazott termékek minőségét, ami végső soron a piacok bővítését eredményezné. Nem véletlen, hogy a hazai magkereskedés egyik legnagyobb egyénisége, Mautner Ödön is ilyen állomások felállítását szorgalmazta, ő maga szintén megfordult Tharandtban és személyesen győződött meg Deininger áhításának igazáról. Tapasztalataúól úott cikkében kifejtette: „Mily kimondhatatlanul előny volna az, ha nálunk is létesíttetnének eféle kísérleti állomások, éppen nálunk hol ugyan sok tiszteletreméltó nagyobb és kisebb kereskedőház létezik, de a magkereskedés mégis oly annyira pang (...). Nem lehet tehát eléggé sürgetni, hogy nálunk is íme lő bb alapi lássanak kísérleü állomásokat, hogy a magkereskedők végre kényszeríttethessenek árúik jóságáért és csíraképességéért legalább bizonyos százalékban felelni.

1,156 Az erőfeszítéseket végül is siker koronázta és 1878-ban Deininger Imre irányításával Magyaróvárott - az akadémia keretén belül - megnyílt az ország első vetőmagvizsgáló állomása. Az első három esztendőben - még a budapesti állomás léüehozását megelőzően - élénk érdeklődés nyilvánult meg munkája iránt, de utána jelentősége évről-évre csökkent. A feladatok ellátását az akadémia költségvetéséből évi 150 és 500 frt közötti összeggel támogatta, de - miként ez az 1886. évi jelentésben is olvasható- „ Az állomás budgetje kevés nagyszabású kísérletek keresztülvitelére, továbbá a kellő munkaerő is hiányzik." 157 Annak ellenére, hogy 1884-től a nagy szakmai tekintélynek örvendő Linhart György vette át az állomás vezetését, szerepe tovább csökkent. Forgalmát már a budapestin kívül néhány