Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 2., Vetőmagvizsgáló állomások

vidéki állomás is túlszárnyalta. Mindezek után tevékenységét - teljesen indokoltan - 1906-ban megszüntette. A hazai vetőmagkísérleti állomások közül a legnagyobb jelentőségre a budapesti Állatorvosi Akadémia növénytani tanszékén 1881-ben megalakuló Budapesti ,,Mkir. Állami Vetőmagvizsgáló Állomás" tett szert. Ennek élén 1896-ban bekövetkezett haláláig Czakó Kálmán, majd ezt követően Degen Árpád állott. Önállóságát 1891-ben elnyerve még ebben az esztendőben a budapesti Központi Tejcsarnok épületébe /Soroksári út/ költözött, de ez még mindig nem jelentette végleges otthonát. A már oly sokszor sokszor hivatkozott 1894. és 1895. évi törvények végrehajtása következtében megnövekedett számú munka miatt egyre sürgetőbbé vált egy tágas és korszerűen felszerelt épület kialakítása. Erre végül is 1901-ben került sor, amikor elkészült a II. ker. Kis. Rókus és Intézet utca sarkán / ma Kitaibel Pál u./ a mezőgazdasági kísérletügy számára felépített épületkomplexum, és itt - több más intézet mellett - a Vetőmagvizsgáló Állomás is helyet kapott. A budapesti vetőmagvizsgáló állomás (Kis Rókus u.) Az alábbiakban tekintsük át, hogy az eredeti elképzelések végzésére, valamint az alkalmazott növénytan - az agrobotanika - tudományos művelésére életre hívott állomás miként látta el feladatát. Mint tudjuk az 1894-1895. évi törvények értelmében feladatköre kibővült és a fentiek mellett munkája kiterjed a vetőmagvak és más növényi cikkek forgalmának ellenőrzésére, a hamisítások és visszaélések elleni hatékony módszerek kidolgozására, ez utóbbiak széles körben történő ismertetésére.