Fehér György: A mezőgazdaságügyi kísérletügyi állomások szerepe a dualizmuskori agrárfejlődésben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 9. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1994)

II. Mezőgazdasági kísérletügy Magyarországon - B., A hazai kísérletügyi állomások története - 1., Vegykísérleti állomások

elemzése viszont Budapesten volt a legnagyobb mértékű. Fenti megállapításunkat támasztják alá az V. táblázat adatai. Már az előzőekben történt utalás az állomáson folytatott tudományos munka súlyának csökkenésére, de a budapesti mellett még így is az óvári állomáson végezték a legtartalmasabb kutatásokat. Nem véletlen tehát, hogy Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1897-ben e két állomás kutatóit bízta meg az ország különböző vidékein levő és eltérő körülmények között termelő gazdaságokban lefolytatandó, a hazai búzafajták sikértartalmának egzakt módon történő meghatározása. (A felkérés hátteréről, a hazai búza és liszt értékesítésének problémájáról már korábban tettünk említést.) Az eredményes munkát garantálta, hogy abban a kor legkitűnőbb szakemberei vettek részt, ennek összefogását Kosutány Tamásra bízták. Kosutány, Ulbrich Richárdot követően 1884 és 1903 között vezette az állomás munkáját, majd a budapesti intézet élére került. Utódai az igazgatói poszton - Nyiredy Jenő (1903-1904), Nuricsán József (1904-1912), Faltin Adolf (1912-1913) és Doby Géza (1913-1918) - mind kiváló szakemberek voltak és sokat tettek az állomás hímevének öregbítéséért, jóllehet az itteni állomás anyagi körülményei nem vetekedhettek a fővárosi társintézetével.

133 Kezdetben 2-3 vegyész látta el az állomás és az Akadémia kémiai tanszékének oktatási és kutatási munkáját. A századforduló után, az önállósulást követően, 7-8 főre nőtt a dolgozók létszáma.

134 Az első időszakban - amennyire ez az Akadémiával közös költségvetésből kihámozható - évi 2000 frt személyi és dologi kiadásokra fordítható támogatásban részesült. A személyi kiadásokra nyújtott forrás nagysága még hosszú ideig Az óvári vegykísérleti állomás