Pintér János - Takács Imre szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 3. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 8. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Valkói „Új Élet" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet története

A levegő párateltsége a nyári félévben átlagosan 70%, ezért az erős lehűlés könnyen vált ki csapadékot. Jégeső kevés van. Valkó határa vízben szegény. A falu egyetlen patakocskája a Hajta patak. Bár állandóan csörgedezik, vízhozama csak nagyobb esőzések idején emelkedik. A talajvizet csak a lapályosabb, mélyebben fekvő területeken lehet elérni 10 méteren belül. A községnek vastag, jó vízátbocsátó talaja van. A község és a termelőszövetkezet közgazdasági adottságai nem a legkedvezőbbek. Vasútja nincs. A legközelebbi vasútállomása Tura, és néhány kilométerrel van távolabb Gödöllő. Az útviszonyok kielégítoek. A szövetkezet szállításainak zömét a turai vasúton keresztül bonyolítja le. A lakosság utazási lehetősége jónak mondható. Budapestről megközelíthető vasúttal vagy HÉV-vel Gödöllőig. Gödöllővel sűrű autóbuszjárat köti össze Valkót. 2. A község története és gazdasági-társadalmi viszonyai a felszabadulásig Valkó község területe 6.532 kat. hold, lakóinak száma 2.537 fő. Lakói magyar anyanyelvűek, körülbelül 13%-ában cigányok. A község keresőképes lakóinak nagy része az ,,Új Élet" Termelőszövetkezetben (kb. 40%), valamint Budapest és környéki ipari üzemekben (kb. 40%) dolgozik. A helybeli erdészet és vadgazdaság számos valkói lakost foglalkoztat. A cigánylakosság zöme zenész. A község mai formájának kialakulása egy hosszú folyamat eredménye. A község régészeti leletekben gazdag. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy már a csiszolatlan kőkorszakban, időszámításunk előtt kb. 3—3.500 évvel ezelőtt éltek e tájon olyan kapás, földművelő gazdálkodást űző népek, amelyek le is telepedtek. Valkón e korból pattintott kő használati eszközök kerültek elő. A csiszolt kőkorszakból, a bronzkorból, a vaskorszakból stb. szintén maradtak fenn régészeti leletek. E terület a honfoglalás után Kurszán Kündü szállásterületéhez tartozott. Kurszán halála után Árpád megszerezte e területet is családja számára. Az ásatások tanúsága szerint a falu eredeti helye a Szentpálhegy — Ferreng Temetőpart háromszögben lehetett. A falu keletkezésének idejéről pontosat nem tudunk, az azonban biztos, hogy 1245 előtt létezett, ugyanis egy 1245 előtti oklevél felsorolja az Ákos javakat, amelyek között Valkó is szerepel. A község nevének eredete még kellően nem tisztázódott. Van olyan vélemény, hogy szláv eredetű. A „vlk" szó a X—XI. századbeli szerb-horvát nyervjárásban farkast jelent. Valószínűbb dr. Belitzky János feltevése, mely szerint avar korabeli szó. „Valkó" = „fehér, fényes". Belitzky szerint még lehet ős-szuomi eredetű is, és „falu"-t jelent. A magyar nyelvben szórványosan egészen a XVII. századig maradt fenn ezzel a jelentéssel. A község az 1529-ben kezdődött török fennhatóságig többször cserélt gazdát. Volt királyi bírtok, birtokolta a Rozgonyi család és Bakócz Tamás érsek is.